„Valerij Alekszejevics Legaszov” változatai közötti eltérés

'''Valerij Alekszejevics Legasov''' ([[Orosz nyelv|oroszul]]: '''Валерий Алексеевич Легасов)'''; [[Tula (Tulai terület)|Tula]], [[1936]]. [[szeptember]] [[Szeptember 1.|1.]] -– [[Moszkva]], [[1988]]. [[április]] [[Április 26.|26.]],) [[Szovjetunió|szovjet]] atomfizikus és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja volt. A [[Csernobili atomerőmű-baleset|csernobili katasztrófát]] vizsgáló bizottság vezetője.

1936.szeptember 1-én született a szovjetúnióbéli [[Tula (Tulai terület)|Tula]] városában polgári munkások családjában. Középiskolába [[Kurszk (település)|Kurszkban]] járt. [[1949]] és [[1954]] között Moszkvában az 56-os számú iskolába járt, és aranyéremmel végzett. Az iskola azóta a nevét viseli, bronz mellszobra pedig a bejáratnál áll. Felesége Margarita MihailovnaMihajlovna LegasovaLegaszova, akitől két gyermeke született: Inga LegasovaLegaszova és Alekszej ValerievicsValerjevics.

[[1961]]-ben a moszkvai Mengyelejev vegyipariVegyipari és Technológiai egyetem fizikai -kémiai mérnöki karán végzett. [[1962]]-ben csatlakozott a Kurcsatov AtomenergiaAtomenergetikai Intézet Molekuláris Fizika Tanszékének posztgraduális iskolájához először mint vezető kutató, végül a laboratórium vezetője. [[1967]]-ben a Kurcsatov Intézetben, IsaacIszaak Kikoin témavezetője mellett védte meg tézisét a nemesgáz-vegyületek szintéziséről és tulajdonságainak tanulmányozásáról. 1967-ben megszerezte a jelölt diplomát, [[1972]] -ben pedig kémiai doktorátust szerzett. [[1976]]-ban a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagjává választották.

LegasovLegaszov a magas oxidációs állapotú elemekkel rendelkező új vegyületek szintézisének módszereit és tulajdonságait tanulmányozta; nukleáris és plazma technológia; energiatakarékos technológia és hidrogén energia. Az ő vezetésével tudományos iskola jött létre a szervetlen kémia legújabb részében - a nemesgázok kémiájában.

Az 1986.április 26-i csernobili katasztrófa idején Legasov volt a [[Kurcsatov Intézet|Kurcsatov Atomenergia Intézet]] első igazgatóhelyettese. A katasztrófa okainak kivizsgálására és annak következményeinek enyhítésére irányuló kormánybizottság kulcsfontosságú tagja lett. Sok fontos intézkedést tett, hogy elkerülje az ismétlődő baleseteket, és tájékoztatta a kormányt a katasztrófahelyzet helyzetéről. Nem habozott beszélni tudós társaival és a sajtóval a megsemmisített üzem biztonsági kockázatairól, és ragaszkodott a közeli [[Pripjaty (Kijevi terület)|Pripjaty]] város teljes lakosságának azonnali evakuálásához. [[1986]] augusztusában a [[Nemzetközi Atomenergia-ügynökség]] (NAÜ) bécsi rendkívüli ülésén ismertette a szovjet delegáció jelentését. Jelentése mély elemzést mutatott a tragédia mértékének és következményeinek megvitatásakor. Legasov öt hangfelvételt rögzített, ahol kifejtette álláspontját a Csernobilban történt eseményekről. Az utolsó kazettát [[Ales Adamovich|Alesz Adamoviccsal]]-al rögzítették egy cikk interjújaként.

Napra pontosan két évvel a baleset után [[1988]]. [[április]] [[Április 26.|26-án]] önkezével vetett véget életének 51 éves korában. Miután nyilvánosságra hozta a katasztrófához vezető okok vizsgálatának eredményeit, (ami szembement azzal a jelentéssel, amit a bécsi konferencián adott elő) eltávoltották a Kurcsatov intézetIntézet éléről. LegasovLegaszov felakasztotta magát moszkvai lakásának lépcsőházában (bár egyes források szerint a lakásán, mások szerint az irodájában). A moszkvai NovodevicsiNovogyevicsi temetőben temették el.