„Az első ember” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Cselekmény: +en wiki, DeepL.com
→‎Cselekmény: korr, form, átfogalmaz
62. sor:
==Cselekmény==
{{tataroz}}
1961-ben a [[NASA]] tesztpilótája, [[Neil Armstrong]] az [[X-15]] rakétahajtású űrrepülőgépet vezeti, amikor az véletlenül avisszacsapódik légkörbea csapódiklégkörről. Bár sikerül leszállnia a gépetgéppel a [[Mojave-sivatag]]ban, kollégái aggodalmukat fejezik ki, hogy a mostanában előforduló balesetei a figyelemelterelésnek tudhatók be.
 
Kétéves lányát, Karent agydaganattal kezelik. Armstrong kétségbeesetten próbálja megmenteni a lányt, részletes naplót vezet a tüneteiről és kutatja a lehetséges kezeléseket, de a lánygyerek nem sokkal később meghal. Gyászában, és mivel aztúgy gyanítjagondolja, hogy szobafogságbanlent vanakarják marasztani a földön, Armstrong jelentkezik a [[Gemini projekt]]re, és felvételt nyer a [[''NASA 2. űrhajóscsoport]]''-ba. Feleségével, Janettel és fiukkal, Rickkel Armstrong Houstonba költözik más űrhajós családok mellé. Összebarátkozik [[Elliot See]], egy másik civil tesztpilótával és [[Ed White (űrhajós)|Ed White]]. Amikor Armstrong megkezdi a kiképzést, [[Deke Slayton]] az új űrhajósokra hat, hogy milyen fontos a Gemini-program, mivel a [[Szovjetunió]] az Egyesült Államokat megelőzve minden mérföldkövet elért az [[űrverseny]]ben. Armstrongnak és Janetnek van egy második fia, Mark.
 
Feleségével, Janettel és fiukkal, Rickkel Armstrong Houstonba költöznek más űrhajós családok mellé. Összebarátkozik [[Elliot See]]-vel, egy másik civil tesztpilótával és [[Ed White]] űrhajóssal. Amikor Armstrong megkezdi a kiképzést, [[Deke Slayton]] az új űrhajósokra hat, hogy milyen fontos a Gemini-program, mivel a [[Szovjetunió]] az Egyesült Államokat megelőzve minden egyéb mérföldkövet elért az [[űrverseny]]ben. Armstrongnak és Janetnek van egy második fia, Mark.
1965-ben, miután a szovjetek befejezték az első [[űrhajóközi tevékenység]] (EVA), Armstrongot értesítik, hogy ő lesz a [[Gemini 8]] parancsnoka, a pilóta pedig [[David Scott (űrhajós)|David Scott]]. A küldetés előtt See és [[Charles Bassett]] meghaltak egy [[1966-os NASA T-38 lezuhanása|T-38 lezuhanása]], ami elmélyíti Armstrong gyászát a közelmúltbeli veszteségek sorozata miatt. Armstrong és Scott sikeresen elindulnak a [[Gemini 8]]-mal és dokkolnak az [[Agena céljárműhöz]], de nem sokkal később egy meghibásodás miatt az űrhajó egyre veszélyesebb sebességgel gurul. Miután Armstrong majdnem elájul, aktiválja a [[Reakcióvezérlő rendszer|RCS]] hajtóműveket, és biztonságosan megszakítja a küldetést. Kezdetben kritikák érik, de a NASA megállapítja, hogy a legénység nem hibás, és a küldetést "sikeresnek" minősítik.
 
1965-ben, miután a szovjetek befejezték az első [[űrhajóközi tevékenység]] (EVA)űrsétát, Armstrongot értesítik, hogy ő lesz a [[Gemini 8]] parancsnoka, a pilóta pedig [[David Scott (űrhajós)|David Scott]]. A küldetés előtt See és [[Charles Bassett]] meghaltakmeghalnak egy [[1966-osban NASAegy T-38 lezuhanása|T-38 lezuhanása]]közben, ami elmélyíti Armstrong gyászát a közelmúltbeli veszteségek sorozata miatt. Armstrong és Scott sikeresen elindulnak a [[Gemini 8]]-malcal és dokkolnak az [[Agena céljárműhöz]], de nem sokkal később egy meghibásodás miatt az űrhajó egyre veszélyesebb sebességgel gurulforogni kezd. Miután Armstrong majdnem elájul, aktiválja aaz [[Reakcióvezérlő rendszer|RCS]] hajtóműveket, és biztonságosan megszakítja a küldetést. Kezdetben kritikák érik, de a NASA megállapítja, hogy a legénység nem volt hibás, és a küldetést "sikeresnek"„sikeres”-nek minősítik.
Később White elárulja, hogy őt választották ki az [[Apollo 1]] küldetésre, [[Gus Grissom]] és [[Roger B. Chaffee|Roger Chaffee]] mellé. Az 1967. január 27-i indítási próba során egy [[Apollo 1#Tűz|tűz megöli White-ot és az Apollo 1 legénységét]]. Armstrong a NASA képviseletében a [[Fehér Ház]]ban értesül a hírről. A következő évben, miután Armstrong katapultál a [[Holdra szállás kutatójármű]]ből egy balesetben, amely akár a halálát is okozhatta volna, Slayton értesíti Armstrongot, hogy őt választották ki az [[Apollo 11]] parancsnokának, amely valószínűleg megkísérli az első [[Holdra szállás|holdra szállás]]. Ahogy közeledik a küldetés, Neil egyre inkább elfoglalttá válik, és érzelmileg eltávolodik a családjától. A kilövés előtt Janet szembesíti Armstrongot azzal a lehetőséggel, hogy talán nem éli túl a repülést, és ragaszkodik hozzá, hogy magyarázza el a küldetés kockázatait kisfiaiknak. Miután elmondta nekik, milyen kockázatokkal kell szembenéznie, Armstrong elbúcsúzik a családjától.
 
Később White elárulja, hogy őt választották ki az [[Apollo 1]] küldetésre, [[Gus Grissom]] és [[Roger B. Chaffee|Roger Chaffee]] mellé. Az 1967. január 27-i indítási próba során egy [[Apollo 1#Tűz|tűz megöli White-ot és az Apollo 1 legénységét]]. Armstrong a NASA képviseletében a [[Fehér Ház]]ban értesül a hírről.
Három nappal a start után az Apollo-11 holdkörüli pályára áll. Armstrong és Aldrin leszállnak az [[Apollo holdkomp|Lunar Module]] [[Sas holdkomp|''Sas'']] és megkezdik a leszállást. A leszállóhely terepe a vártnál sokkal durvábbnak bizonyul, így Armstrong kénytelen kézi vezérlésre átvenni az űrhajó irányítását. A ''Sas'' sikeresen landol egy [[Nyugalom Bázis|alternatív helyszín]]-on, kevesebb mint 30 másodpercnyi üzemanyaggal. A Holdra lépés után Armstrong kimondja híres mondatát: "Ez egy kis lépés az embernek, egy óriási ugrás az emberiségnek". Később Karen karkötőjét a [[Kis Nyugat (holdkráter)|Kis Nyugat kráter]]-be ejti. Küldetésük teljesítésével az űrhajósok hazatérnek, és a [[Mobil karantén | karantén]] helyezik el őket, ahol egy televízión megnézik [[John F. Kennedy]] 1962-es "[[Úgy döntünk, hogy a Holdra megyünk]]" beszédének felvételeit, és Armstrong és Janet egy pillanatig gyengédséggel osztoznak.
 
Később White elárulja, hogy őt választották ki az [[Apollo 1]] küldetésre, [[Gus Grissom]] és [[Roger B. Chaffee|Roger Chaffee]] mellé. Az 1967. január 27-i indítási próba során egy [[Apollo 1#Tűz|tűz megöli White-ot és az Apollo 1 legénységét]]. Armstrong a NASA képviseletében a [[Fehér Ház]]ban értesül a hírről. A következő évben, miután Armstrong katapultál a [[Holdra szállás kutatójármű]]ből egy balesetbenbaleset közben, amely akár a halálát is okozhatta volna, Slayton értesíti Armstrongot, hogy őt választották ki az [[Apollo 11]] parancsnokának, amely valószínűleg megkísérli az első [[Holdra szállás|holdra szállásszállást]]. Ahogy közeledik a küldetés, Neil egyre inkább elfoglalttáelfoglaltabbá válik, és érzelmileg eltávolodik a családjától. A kilövés előtt Janet szembesíti Armstrongot azzal a lehetőséggel, hogy talán nem éli túl a repülést, és ragaszkodik hozzá, hogy magyarázza el a küldetés kockázatait kisfiaiknak. Miután elmondtaelmondja nekik, milyen kockázatokkal kell szembenéznie, Armstrong elbúcsúzik a családjától.
 
Három nappal a start után az Apollo-11 holdkörüli pályára áll. Armstrong és Aldrin leszállnakátszállnak az [[Apollo holdkomp|Lunar Module]] [[Sas holdkomp|''Sas'']] holdkompba és megkezdik a leszállást. A leszállóhely terepe a vártnál sokkal durvábbnak bizonyul, így Armstrong kénytelen kézi vezérlésrevezérléssel átvenni az űrhajó irányítását. A ''Sas'' sikeresen landol egy [[Nyugalom Bázis|alternatív helyszín]]-onen, kevesebb mint 30 másodpercnyi üzemanyaggal. A Holdra lépés után Armstrong kimondja híres mondatát: "Ez egy kis„Kis lépés azegy embernek, egyde óriási ugrás az emberiségnek"emberiségnek”. Később emlékül Karen karkötőjét a [[Kis Nyugat (holdkráter)|''Kis Nyugat kráter]]''-be ejti. Küldetésük teljesítésével az űrhajósok hazatérnek, és a [[Mobil karantén | karantén]] helyezik el őket, ahol egy televízión megnézik [[John F. Kennedy]] 1962-es "[[Úgy döntünk, hogy a Holdra megyünk]]" beszédének felvételeit, és Armstrong és Janet egy pillanatig gyengédséggel osztoznak.
 
Küldetésük teljesítésével az űrhajósok hazatérnek, és mobil karanténba helyezik őket, ahol egy televízión megnézik [[John F. Kennedy]] 1962-es „Úgy döntünk, hogy a Holdra megyünk” beszédének felvételeit, Armstrong és Janet egy gyengéd piillanaton osztoznak.
 
==Szereplők==