„Monofiziták” változatai közötti eltérés

A ''monofizitizmus'' kifejezés a [[Görög nyelv|görög]] ''monosz'' ''(μόνος)'' és ''füsziszphüszisz'' ''(φύσις)'', 'egyetlen természet' szavakból tevődik össze. A ''mia'' (μία) szintén "egy"-et jelent.

Az első monofiziták [[Laodiceai Apollinaris|Laodikeiai ApollináriszApollinarisz]] († 390) és tanítványaikövetői voltak ''(lásd: [[apollinarizmus]])'', a [[4. század]] végén. Krisztus egységét állították néhány anti-[[ariánusArianizmus|ariánussal]]sal szemben. Túlzott különbséget tettek az isteni és az emberi természet között, azt állítva, hogy Krisztusnak csak egyetlen természete van, "konkrét„konkrét természet és tevékenységi forrás"forrás” értelemben, amennyiben a lélektől (szellemi princípiumtól) megfosztott isteni [[Ige (vallás)|Logosz]] felvette az emberséget.

Apollinárisz Apollinarisz tételét elítélték, de meghatározását, hogy a "megtestesült„megtestesült Isten-Logosznak egyetlen a természete"természete”, [[Alexandriai Kürillosz|Kürillosz]] - [[Nesztoriosz|Nesztoriossz]]al folytatott vitájában - átvette, sőt a híres ''Tizenkét anatéma'' ([[430]]) alapjául is megtette. Kürillosz az egyedi természetet ''(füsziszphüszisz)'' a maga konkrét valóságában fogta fel, a [[hiposztázis]]sal, vagyis a személlyel egyenlőnek tekintve.

{{lásd|Nesztorianizmus}}

[[445]] körül [[Eutükhész]] konstantinápolyi apát a kürilloszi meghatározás alapján [[Nesztoriosz|Nesztoriossz]]al szemben azt állította, hogy Krisztus személyében lévő két természet olyan annyiraolyannyira egységet alkot, hogy emberi természete feloldódott az isteni természetben. Ezt a tanítást [[Theodorétosz]] az ''Eranisztész''ben - Eutükhész nevének említése nélkül - megcáfolta, mivel Krisztus emberségét alábecsülte.

[[448]]-ban egy konstantinápolyi zsinaton Eutükhész tagadta, hogy Krisztus emberségét ApollinárioszhozApollinariszhoz és Valentinoszhoz hasonlóan elutasítaná, s azt állította, hogy Krisztus nem "homoúsziosz"„homoúsziosz” ''(=egylényegű)'' velünk, és hogy az egyesülés előtti két természet az egyesülés után egyetlen természet lett. Eutükhész gondolata inkább homályos, mint téves, de a zsinat elítélte, mivel tagadta Krisztus valóságos emberségét.

A monofizita tanításokat nagyszámú szerzetes és hívő tette magáévá, annak ellenére, hogy a [[Khalkédónikhalkédóni zsinat]] és nyomán több más zsinat is elítélte. A császárok között is volt olyan, aki szimpatizált a monofizitizmussal, így az irányzat hol elfogadott, hol megtűrt, hol üldözött lett. Elsősorban keleten: Kis-Ázsiában, majd a Közel-Keleten és Egyiptomban terjedt el. A zsinati elitélések hatására ugyanakkor eltűnt aaz Keleti éseurópai Nyugatiterületek egyházfélbőlkeresztény egyarántközösségeiből.

A válságból fakadó egyházak ma is megtalálhatókléteznek: összefoglalóan ''[[antikhalkédóni egyházak]]<nowiki/>ként'' névenhivatkoznak rájuk, de inkább függetlenségükhöz, mint a szorosan vett monofizita hithez ragaszkodnak: [[Etióp ortodox egyház]], [[Eritreai ortodox egyház]], [[Indiai ortodox egyház]], [[Kopt ortodox egyház]], [[örmény apostoli ortodox egyház]], [[ciliciai katolikatosz]], [[Jeruzsálemi Örmény Patriarchátus]], [[Konstantinápolyi örmény patriarchátus]], [[Szír ortodox egyház]], [[Szír malankara ortodox egyház]].