„Ernyő” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó változtatást (Minä muka), visszaállítva Xia szerkesztésére Címke: Kézi visszaállítás |
a stiláris jav |
||
5. sor:
Kínában már Kr. e. 1000 körül használtak ernyőt napernyőként és esernyőként is.
Az eső- és napernyő főbb részei: a nyél, mely korábban bambuszból, fából vagy nádból készült, manapság fémből gyárják; az áthuzat, mely vászon, pamut vagy selyemszövetből áll; a bordák (küllők), melyeket régebben halcsontból készítettek, ma azonban igen vékony acélrudacskákból állnak, a rózsa (toló), mely az ernyő felnyitására vagy összehajtására szolgál, a bordákat és rózsát összekötő rudak (szintén acélból), a ruganyok a nyél alján s végén, melyek segélyével az ernyő csukható vagy nyitható. Az összehajtható ernyőbordázatot [[Samuel Fox]] szabadalmaztatta 1874-ben.<ref name="TechnKrón">{{CitLib|aut=Felix R. Paturi|tit=A technika krónikája|loc=Budapest|red=Officina Nova|ann=1991|pag=418|isbn=963 7836 44 6}}</ref>
Az eső- és napernyő több iparág révén készül, míg összeállítását rendesen kereskedelmi üzletek eszközlik. Az ernyők áthuzata a [[19. század]]ban Európában többnyire német és francia cikk volt, Magyarországon egyáltalán nem készült. Ezen szövetek rendszerint 75-80 cm szélesek és igen sűrű szövésűek.
Az eső- és napernyő manapság divatcikk. Míg régebben
A '''kocsiernyő'''t a
A '''lámpaernyő''' ugyancsak védőeszköz a lámpák lángjának fénye és melege ellen. [[Üveg]]ből, [[porcelán]]ból, [[papír]]ból, vagy finom szövetből készül.
== Hivatkozások ==
|