„Fényszög” változatai közötti eltérés

Az ókori asztrológusok felfigyeltek arra, hogy ha az égitestek[[égitest]]ek egy bizonyos szöget zárnak be, állítólagos hatásuk egymást támogató vagy gyengítő módon összekapcsolódik. Hosszú időn keresztül a kör 12 részre történő felosztása alapján, [[Klaudiosz Ptolemaiosz]] elvei szerint, csak 5 fő ilyen szöget használtak: az együttállást (0 fok), szembenállást (180 fok), a szextilt (60 fok), a kvadrátot (90 fok) és a trigont (120 fok). Ez a ptolemaioszi [[mértan]] és [[zeneelmélet]] folyománya.

[[Johannes Kepler]] a [[16. századbanszázad]]ban az asztrológiai jegyek és házak felosztása helyett az arányelmélet (harmóniatanaharmóniatan) szerint, melyet gyakorlati megfigyeléseire alapozott, további 3 új szögösszefüggést vezetett be: a kvintilt (72 fok), bikvintilt (144 fok) és a szeszkvikvadrátot (135 fok).

Mivel ritkán fordul elő a pontos szögkapcsolat, ezért ennek erősségének jellemzésére használják az orbiszokat. Például egy 92 fokos kvadrát szög 2 foknyi pontatlanságot mutat, így 2 az orbisza. Különböző asztrológiai iskolák kisebb-nagyobb pontatlanságot vesznek figyelembe, illetve engednek meg. A [[Nap]] és a [[Hold]] esetében, illetve az együttállásnál általában valamivel nagyobb orbiszt szoktak megengedni.