„Hunkár Antal” változatai közötti eltérés

(1783-1862) reformpolitikus, ogy. képviselő
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „{{Személy infobox |név=hajdenczi '''Hunkár Antal''' |kép=Antal Hunkar.JPG |képméret= |képaláírás= |születési név= |születési hely=Öttevény, Győr vármegye, |születési dátum=1783. január 2. |halál helye= Szolgagyőr, Nyitra vármegye, |halál dátuma= 1862. december 16. {{életkor-holt|1783|01|02|1862|12|16}} |nemzetiség=magyar |házastárs= |szakma=Veszprém vármegye főispánja, reformpolitikus |al…”
(Nincs különbség)

A lap 2021. augusztus 30., 19:14-kori változata

Hajdenczi Hunkár Antal (Öttevény, Győr vármegye, 1783. január 2.Szolgagyőr, Nyitra vármegye, 1862. december 16.), Veszprém vármegye főispánja, reformpolitikus, táblabíró, földbirtokos.[1]

hajdenczi Hunkár Antal
Született1783. január 2.
Öttevény, Győr vármegye,
Elhunyt1862. december 16. (79 évesen)
Szolgagyőr, Nyitra vármegye,
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
FoglalkozásaVeszprém vármegye főispánja, reformpolitikus
Tisztsége
  • magyar országgyűlési követ (1848–1849)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.)
A Wikimédia Commons tartalmaz hajdenczi Hunkár Antal témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete

A római katolikus nemesi származású hajdenczi Hunkár családnak a sarja. Apja Hunkár Mihály, földbirtokos, anyja, Meyer Johanna.[2] Az 1839-ki és 1847-ki országgyülésen Veszprém vármegye követe. Veszprém vármegye táblabírája és ellenzéki követe az utolsó rendi országgyűlésen, 1848-ban Veszprém vármegye főispánja és kormánybiztosa. 1849. január 25.-től február 12.-ig bácskai kormánybiztos, május 8.-tól a kegyelmi szék bírája. A szabadságharc bukása után emigrált. 1861-ben a határozati párt képviselője volt.[3]

Jegyzetek

  1. Széchenyi nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Hunkár Antal
  2. familysearch.org Hunkár Antal római katolikus keresztelóje
  3. Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)