„I. Napóleon francia császár” változatai közötti eltérés

Valamivel több mint egy [[évtized]] alatt seregei majdnem minden [[Európa országai|európai országgal]] harcoltak gyakran egyidejűleg, valamint [[Franciaország]] uralma alá vonták a kontinentális [[Európa]] nagy részét, hódítás vagy szövetség által. Ám a katasztrofális [[Oroszország francia inváziója (1812)|oroszországi invázió]] fordulópontot jelentett. Az [[oroszország|orosz]] hadjárat és a [[Lipcsei csata|lipcsei vereség]] után a szövetséges államok [[1814]]-ben betörtek Franciaország területére, ezzel lemondásra kényszerítve Napóleont. [[Elba]] szigetére száműzték, de a következő évben visszatért, és [[100 nap|100 napra]] újra magához ragadta a hatalmat. [[1815]]. [[június 18]]-án a [[Waterlooi csata|waterlooi csatában]] végső vereséget szenvedett. A nagyhatalmak azért, hogy soha ne térhessen vissza, az [[Atlanti-óceán]] déli részén fekvő [[Szent Ilona]] szigetére száműzték, ahol [[1821]]-ben bekövetkezett haláláig [[Nagy-Britannia|brit]] felügyelet alatt élt.
 
Pancser
==Fiatalkora==
 
[[Kép:Napoleonbonaparte5.jpg|160px|thumb|left|'''Napóleon Bonaparte''' mint fiatal tiszt, katonai egyenruhában.]]
 
Napóleon "Napoleone di Buonaparte" ([[korzikai nyelv|korzikaiul]]: "Nabolione" vagy "Nabulione") néven született a [[Korzika|korzikai]] [[Ajaccio|Ajaccióban]], hivatalosan [[1769]]. [[augusztus 15]]-én, mindössze egy évvel azután, hogy a szigetet a [[Genovai Köztársaság|Genovai Köztársaságtól]] [[Franciaország|Franciaországhoz]] csatolták. (Később nevét megváltoztatta a franciásabban csengő Napoléon Bonaparte névre.) Első feleségével, [[Joséphine de Beauharnais]]-vel [[1796]]. [[március 9]]-én kötött házassága okmányán azonban [[1768]]. [[február 5]]-e szerepel születési dátumaként.
 
[[Olaszország|Olasz]] kisnemesi családból származott, mely [[Korzika|Korzikán]] élt. Apja, [[Carlo Buonaparte|Carlo Bonaparte]], aki ügyvéd volt, [[1778]]-tól több éven keresztül [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] udvarában szolgált mint [[Korzika]] szigetének képviselője. Gyermekkorára döntő befolyással azonban anyja, [[Letizia Ramolino]] volt. Szigorú nevelése segített megfékezni a a fiatal Bonaparte izgágaságát. [[Letizia Ramolino|Letizia]] fiát Rabullione-nak ([[magyar nyelv|magyarul]] ''kotnyeles'') nevezte.
 
[[1779]]-ben még nem volt tíz éves, amikor édesapja Franciaországba vitte, ahol néhány hónapig az [[Autun|autuni]] kollégiumba járt, majd [[május 15]]-én beiratták a [[Brienne-le-Château]]-i királyi katonai nevelőintézetbe. Az ekkor még harcos franciaellenes korzikai hazafi Napóleon sorozatosan összetűzésbe került iskolatársaival. Miután [[1784]]-ben befejezte a brienne-i iskolát, tüzér hadapródként a [[Párizs|párizsi]] [[École Royale Militaire]] katonai iskola diákja lett. [[1785]] [[szeptember]]ében [[Pierre Simon Laplace|Laplace]] előtt tette le a tiszti vizsgát, és [[hadnagy|hadnaggyá]] (egyes források szerint [[alhadnagy|alhadnaggyá]]) nevezték ki.
 
[[1786]] [[január|januárjában]] lépett szolgálatba. Napóleon a [[Valence|valencei]] és az [[Auxonne|auxonnei]] helyőrségekben szolgált a [[Nagy francia forradalom|forradalom]] [[1789]]-es kitöréséig. Ezután néhány évet [[Korzika|Korzikán]] töltött, ahol hármas küzdelem alakult ki a korzikai [[nacionalizmus|nacionalisták]], a royalisták és a forradalmárok között. Családja [[1793]] [[június|júniusában]] a [[Franciaország|Franciaországba]] való költözésre kényszerült, mivel összetűzésbe kerültek a [[konzervativizmus|konzervatív]], [[nacionalizmus|nacionalista]] vezérrel, [[Pasquale Paoli|Pasquale Paolival]].
[[Kép:Luny_Thomas_Battle_Of_The_Nile_August_1st_1798_At_10pm.jpg|273px|thumb|left|'''A nílusi csata''' Luny Thomas festményén.]]
 
A [[Korzika|korzikai]] [[Antoine Christophe Saliceti]] közbenjárásával Bonapartét megbízták a [[Toulon|Toulont]] ostromló [[Franciaország|francia]] hadsereg tüzérségi osztagának vezetésével. A városban az [[Első Francia Köztársaság|republikánus kormány]] ellen tört ki lázadás, valamint [[Toulon|Toulont]] a [[Egyesült Királyság|brit]] hadsereg foglalta el. Sikeres tervet eszelt ki: ágyúkat helyezett a [[Point l'Eguillete|Point l'Eguilletehez]], fenyegetve ezzel a kikötőben állomásozó [[Egyesült Királyság|brit]] hajókat, amelyek ezáltal menekülésre kényszerültek. Egy sikeres rohamban,(amiben egyébként Napóleont combtalálat érte) a [[Franciaország|franciák]] visszaszerezték a várost, őt magát pedig [[dandártábornok|dandártábornoknak]] léptették elő. Zseniális tervei a [[Közbiztonsági Bizottság]] figyelmének középpontjába emelték, [[Augustin de Robespierre]], a forradalmár [[Maximilien de Robespierre]] fiatalabb bátyjának közeli társa lett. Az idősebb [[Maximilien de Robespierre|Robespierre]] bukása után [[1794]]. [[augusztus 6]]-án bebörtönözték a [[Chateau d'Antibes|Chateau d'Antibesba]], de két hét után szabadon engedték.
 
== A győztes tábornok ==
5

szerkesztés