„SMS Moltke (1910)” változatai közötti eltérés

|képaláírás = SMSA ''Moltke'' a Hampton Roads-nál 1912-ben

|hajótípus = [[csatacirkáló]], ([[nagycirkáló]] - Großer Kreuzer / Schlachtkreuzer)

|hajóosztály = [[Moltke-osztály|''Moltke''-osztály]]

|ára = 42.603.000 {{szám|42603000|Márka}}

|hossz = teljes: {{szám|186,.6 |m;}}<br> vízvonalon: {{szám|186,.0 |m}}

|szélesség = {{szám|30 |m}}

|merülés = {{szám|9,.2 |m}}

|hajtómű = 24 gőzkazán, 2 Parsons-turbina<br>4 db háromszárú hajócsavar (⌀ {{szám|3,.74 |m}})

|teljesítmény = 51 289 {{szám|51289|[[Lóerő|le]]}} (38 246 {{szám|38246|kW}}) <br>

maximum: 84 609 {{szám|84609|[[Lóerő|le]]}} (63 093 {{szám|63093|kW}})

|sebesség = 25,5 [[A sebesség mértékegységei#Csomó|csomó]] ({{szám|47,.2 |km/h}})

|fegyverzet = 10 db× 28 cm-es löveg (L/50)<br>12 db× 15 cm-es löveg (L/45)<br>12 db× 8,8 cm-es löveg (L/45)<br>4 db× 50 cm-es torpedóvető cső

|páncélzat = páncélöv: 100-270 mm ({{szám|50 |mm}} tikfa felett)<br> citadella: 200 mm<br>barbetták: 230 mm<br>kazamaták: 150 mm<br>fedélzet: 50 mm<br>torpedóvédelmi rekeszek: 30-50 mm<br>elülső parancsnoki torony: 80-350 mm<br>hátsó parancsnoki torony: 50-200 mm<br>lövegtornyok: 90-230 mm<br>lövegpajzsok: 70 mm<br>

Az '''SMS ''Moltke'''''<ref group="m"> A hajónév előtt álló három betű (SMS; S. M. S.) a német ''Seiner Majestät Schiff'' rövidítése. Jelentése: Őfelsége Hajója.</ref> volt a [[Német Császári Haditengerészet]] ''(Kaiserliche Marine)'' ''Moltke''-osztályú csatacirkálóinak névadó egysége. Nevét [[Helmuth Karl Bernhard von Moltke]] tábornagy után kapta. A hajót 1911. szeptember 30-án adták át, ezzel a [[SMS Von der Tann|''Vonvon der Tann'']] után a német flotta második csatacirkálója lett. A ''Moltke'' testvérhajójával, a [[SMS Goeben|''Goeben'']]nel a korábbi egyedi építésű ''Vonvon der Tann'' nagyobb méretű és megnövelt páncélvédettségű változata volt, melyek eggyel több lövegtoronnyal is rendelkeztekfelszerelve. A velük egyidőben épülő brit csatacirkálóknál – az [[HMS Indefatigable (1909csatacirkáló)|''Indefatigable'']]-osztálynál – a ''Moltke'' és a ''Goeben'' jelentősen nagyobbak voltak és erősebb páncélzattal rendelkeztek.

A ''Moltke'' a [[Német Császári Haditengerészet|''Kaiserliche Marine'']] által végrehajtott összes nagyobb hadműveletben részt vett az első világháborúban, így ott volt az Északi-tengeren vívott [[Doggerbanki csata (1915)|doggerbanki csatában]] és a [[Skagerraki csata|skagerraki csatábancsatákban]], valamint részt vett a rigai-öbölben végrehajtott előretörésben és az [[Albion hadművelet]]ben is a Balti-tengeren. A ''Moltke'' a háború során többször súlyosan megsérült. Skagerraknál számos nagy kaliberű találat érte és brit tengeralattjárók kétszer is megtorpedózták.

A háborút követően 1918-ban végén a ''Moltké''t a Nyílt-tengeri[[Nyílttengeri Flotta]] ''(Hochseeflotte)'' egységeinek nagy részével együtt [[Scapa Flow]]-baban internálták. Itt 1919. június &nbsp;21-én a többi egységgel együtt [[A Nyílttengeri Flotta Scapa Flow-i önelsüllyesztése|önelsüllyesztést]] hajtott végre, hogy ne kerülhessen a britek kezére. A ''Moltké''t 1927-ben kiemelték és [[Rosyth]]ban lebontották 1929-ig.

Egy 1907 májusában tartott konferencián a Birodalmi Tengerészeti Hivatal ''([[Reichsmarineamt]])'' úgy döntött, hogy a testvérhajó nélkül megépült ''Vonvon der Tann'' után nagyobb méretű csatacirkálók építésébe kezd. Az 1908-as évben rendelkezésre álló 44 &nbsp;millió Márka lehetővé tette volna a 30,5 &nbsp;cm-es űrméretű lövegek alkalmazását a 28 &nbsp;cm-esek helyett. Azonban [[Alfred von Tirpitz]] a fejlesztői részleggel közösen azzal érvelt, hogy az ágyúk számának 8-ról 10-re való növelése előnyösebb lenne, mint a lövegek kaliberének növelése.<ref name="Staff, 11. o">Staff, 11. o.</ref> A haditengerészeti minisztérium az új tervezésű hajóknál fontosnak tartotta a 30,5 &nbsp;cm-es ágyúkat, mert ezeket szükségesnek vélte a csatavonalban vívott harcoknál. A kialakult vitát végül Tirpitz és a fejlesztői részleg nyerte meg, ésígy a ''Moltké''t 10 &nbsp;darab 28 &nbsp;cm-es ágyúval szerelték fel.<ref name="Staff, 11. o"/> Az ágyúkat öt lövegtoronyban helyezték el kettesével, melyekből három a középvonal mentén (“A” jelű a hajó elején, “C” és “D” jelűek a hajó hátsó részén lépcsőzött elhelyezéssel), kettő pedig átlósan elhelyezve a hajó jobb (“B”) illetve bal oldalán (“E”).<ref name="Staff, 12. o">Staff, 12. o.</ref> A fejlesztői részleg előírása szerint legalább olyan erős páncélzattal kellett rendelkezzen, mint a [[SMS Von der Tann|''Vonvon der Tann'']] és el kellett érnie a 24,5 &nbsp;csomós sebességet is.

Tervezés közben a hajó súlya tovább nőtt, mivel növelték citadella méretét és a páncélzat vastagságát valamint kiegészítették a lőszerraktárakat és módosították a kazánok elrendezését is.<ref name="Staff, 11. o"/> A Németország és Nagy-Britannia közt kibontakozó [[Angol–német flottaépítési verseny|fegyverkezési verseny]] miatt úgy döntöttek, hogy az új tervek alapján két egységet is elkészítenek. Ezeket “Kreuzer &nbsp;G” és “Kreuzer &nbsp;H” névvel jelölték. A Blohm & Voss 1908-ban kapta meg a mindkét hajóra a megrendelést. A “Kreuzer &nbsp;G”-t az 1908-09-es, a “Kreuzer &nbsp;H”-t az 1909-10-es építési évben tervezték megépíteni.<ref>Gardiner &Gray, 152. o.</ref> A “Kreuzer &nbsp;G”-re a megrendelést 1908. szeptember &nbsp;17-én adták le, építési száma a 200 volt. A gerincét 1908. december &nbsp;7-én fektették le és a hajótestet 1910. április &nbsp;7-én bocsátották vízre. A “Kreuzer &nbsp;G”-t 1911. szeptember &nbsp;30-án adták át SMS ''Moltke'' névennévvel.<ref name="Staff, 12. o"/>

[[File:SMS_Moltke_Visiting_New_York_1912.jpg|bélyegkép|300px| abalra|<center>A ''Moltke'' New York-ban 1912-ben.</center>]]

A ''Moltke'' volt az egyetlen nagyobb német haditengerészeti egység, mely látogatást tett az Egyesült Államokba. [[Kiel]]t 1912. május &nbsp;11-én a [[SMS Stettin|''Stettin'']] könnyűcirkáló kíséretében elhagyva aaz [[Azori-szigetek]]en lévő [[Ponta Delgada (Azori-szigetek)|Ponta Delgada]] (Azori-szigetek) érintésével érkezett [[Cape Henry]]-hez, ahol csatlakozott hozzájuk a [[SMS Bremen|''Bremen'']] könnyűcirkáló. A cirkálók együtt érkeztek a [[Hampton Roads]]-hoz, ahol június &nbsp;3-án az Egyesült Államok Atlanti &nbsp;Flottája és az elnök, [[William Howard Taft]] fogadta őket. Június &nbsp;8-9-én a Hubert von Rebeur-Paschwitz parancsnoksága alatt álló raj [[New York]] felé haladt tovább, ahonnan a ''Moltke'' és a ''Stettin'' június &nbsp;13-án indult vissza [[Vigo]] érintésével Németországba, ahova június &nbsp;29-én érkeztek meg.<ref name="Staff, 15. o"/>

A többi nagy német hadihajóhoz hasonlóan a ''Moltke'' is viszonylag kevés harci bevetésben vett részt az első világháborúban. A háború elején a hajót a Nyílt-tengeri[[Nyílttengeri Flotta]] ''(Hochseeflotte)'' [[Franz von Hipper|Franz Hipper]] vezette I. &nbsp;felderítőcsoportjához ''(Aufklärungsgruppe &nbsp;I)'' osztották be.<ref name="Staff, 15. o"/>

A felderítőcsoport többi csatacirkálójával együtt a ''Moltke'' is [[Wilhelmshaven]]ben állomásozott a csata reggelén. 08:50-kor Hipper engedélyt kért [[Friedrich von Ingenohl]] tengernagytól, a ''Hochseeflotte'' parancsnokától a ''Moltke'' és a ''Vonvon der Tann'' kiküldésére, hogy kisegítsék a bajba került cirkálókat.<ref>Massie, 107. o.</ref> A ''Moltke'' 12:10-kor készen állt az indulásra, de az apály miatt nem tudott áthaladni a [[Jade (folyó)|Jade]] torkolatának bejáratánál lévő homokpad felett. 14:10-kor a ''Moltke'' és a ''Vonvon der Tann'' már ki tudtak hajózni a kikötőből. Hipper a cirkálókat visszarendelte a közeledő két csatacirkáló irányába, melyek indulása után egy órával ő is kifutott a többi csatacirkálóval. 14:25-kor a megmaradt [[SMS Straßburg|''Straßburg'']], [[SMS Stettin|''Stettin'']], ''[[SMS Frauenlob|Frauenlob]]'', [[SMS Stralsund|''Stralsund'']] és [[SMS Ariadne|''Ariadne'']] könnyűcirkálók egyesültek a csatacirkálókkal.<ref>Strachan, 417. o.</ref> Hipper a [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']]-cel 15:10-kor csatlakozott hozzájuk, eközben az [[SMS Ariadne|''Ariadne'']] az elszenvedett sérülései következtében elsüllyedt. Hipper óvatosan előrehaladva kereste a két eltűnt könnyűcirkálót, de ekkorra a [[SMS Mainz|''Mainz'']] és a [[SMS Cöln (1909)|''Cöln'']] már elsüllyedt. 16:00-ra a német flotta visszafordult és 20:23-kor a Jade torkolatához ért.<ref>Massie, 114. o.</ref>

==== [[Yarmouthi rajtaütés]] ====

==== [[Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütés]] ====

A britek azonban az oroszok által az [[SMS Magdeburg (1911)|''Magdeburg'']]ról megszerzett német haditengerészeti kódkönyvek alapján meg tudták fejteni a német rádióüzeneteket, így tudomást szereztek a készülő újabb német rajtaütésről is, de annak pontos idejét nem ismerték és feltételezték, hogy a ''Hochseeflotte'' főerői ezúttal sem futnak ki. A britek csapdát akartak állítani Hippernek és erre az 1. &nbsp;csatacirkálórajt, a 2. &nbsp;csatahajórajt ''(2nd Battle Squadron)'', a 3. &nbsp;cirkálórajt ''(3rd Cruiser Squadron)'' és az 1. &nbsp;könnyűcirkálórajt ''(1st Light Cruiser Squadron)'' jelölték ki. A britek fő erejét a négy csatacirkáló és a hat modern csatahajó képezte.<ref>Tarrant, 32. o.</ref>

December 15-én éjjel a ''Hochseeflotte'' rombolói brit rombolókkal futottak össze. Ingenohl úgy vélte, a brit főerőket tömörítő ''Grand &nbsp;Fleet'' közelben lévő rombolóival találkoztak össze. Ezért a császár utasításaira hivatkozva - miszerint kerülni kell a túlerőben lévő ellenséggel való összecsapást és mert tartott egy éjszakai torpedótámadástól is - elrendelte a visszavonulást. Hippert erről a döntéséről nem tájékoztatta, ezért ő folytatta a küldetését. Az angol partokat elérve két csoportra vált szét a köteléke. A [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']], a ''Moltke'' és a [[SMS Blücher (1908)|''Blücher'']] északnak fordult, hogy [[Hartlepool]]nál lévő célpontokat támadjon, míg a [[SMS Von der Tann|''Vonvon der Tann'']] és a [[SMS Derfflinger|''Derfflinger'']] délnek vette az irányt [[Scarborough]] és [[Whitby]] felé. A rajtaütés során számos katonai jelentőségű célpontot semmisítettek illetve rongáltak meg (dokkokat, gyárakat, gáz- és vízműveket, partvédelmi ütegeket, rádió- és jelzőállomásokat, vasútvonalakat), de a célt tévesztett lövedékek számos egyéb épületet is eltaláltak sok civil halálát okozva. Hartlepoolnál a ''Seydlitz''et háromszor, a ''Blücher''t hatszor találták el a parti ütegek. A ''Seydlitz'' csak minimális károkat szenvedett és legénységéből nem veszítette senki életét. December &nbsp;16-án 09:45-kor a két csoport ismét egyesült és távozott keleti irányban.<ref>Scheer, 70. o.</ref>

[[File:Scheer's illustration of I SG disposition 16 Dec. 1916 en.SVG|thumbbélyegkép|300px|aA német és brit kötelékek helyzete december 16-án reggel Scheer ábrázolásában]]

Ekkor Beatty csatacirkálói Hipper tervezett hazavezető útján álltak, miközben a többi kötelék igyekezett teljessé tenni a bekerítésüket. 12:25-kor a II.&nbsp;felderítőcsoport könnyűcirkálórajkönnyűcirkálói Hippert keresve átsiklottátsiklottak a brit erők között. Az egyik brit cirkáló észrevette a ''Stralsund''ot és az észlelést jelentette Beattynek. 12:30-kor Beatty a csatacirkálóival a megadott irányba fordult. Azt hitte, az észlelt német cirkálók Hipper csatacirkálóinak kíséretéhez tartoznak, de azok valójában 50 &nbsp;km-re voltak tőlük.<ref name="Tarrant, 34. o">Tarrant, 34. o.</ref> A Beatty kötelékéhez tartozó 2. &nbsp;könnyűcirkálóraj a német cirkálók után eredt, de egy félreértelmezett jelzés miatt minden hajója visszatért a csatacirkálók biztosítására. Ez a félreértés lehetővé tette a német könnyűcirkálók számára az elszakadást és jelenthették Hippernek a brit csatacirkálók helyzetét, így azok északkeletre kikerülve a brit erőket szintén épségben hazatérhettek.<ref name="Tarrant, 34. o"/>

Mind a két félnek volt lehetősége arra, hogy jelentős győzelmet arasson a másik felett, így utólag mind a németek, mind az angolok csalódottan értékelték az eseményeket. Ingenohl hírnevének sokat ártott a bátortalansága. A ''Moltke'' parancsnoka dühös volt, amiért megfogalmazása szerint Ingenohl ''megijedt tizenegy [valójában hét] elintézhető brit rombolótól'' és hozzátette, hogy ''a jelenlegi vezetéssel nem fogunk elérni semmit''.<ref name="Tarrant, 35. o">Tarrant, 35. o.</ref> A hivatalos német történelemírástörténetírás felrója Ingenohlnak, hogy a rendelkezésére álló könnyű erőket nem küldte az ellenséges erők felderítésére: ''Olyan döntést hozott, mely nem csak komolyan veszélyeztette az angol partokhoz küldött erőit, de megfosztotta a Német Flottát egy jelzés értékű biztos győzelemtől.''<ref name="Tarrant, 35. o"/>

==== [[Doggerbanki csata (1915)|Doggerbanki csata]] ====

1915. augusztus 3-án a ''Seydlitz''et, a ''Moltké''t, és a ''Vonvon der Tann''t áthelyezték a Balti-tengerre az I. &nbsp;felderítőcsoport többi részével együtt, hogy részt vegyenek a [[Rigai-öböl]]be tervezett előretörésben. A hadművelet célja az itt állomásozó ellenséges haditengerészeti erők, köztük a ''Szlava'' régi csatahajó (pre-dreadnought) megsemmisítése és a Moon-szoros (Moonsund) elaknásítása volt a [[SMS Deutschland (1914)|''Deutschland'']] aknarakó segítségével. A Hipper parancsnoksága alatt álló német erők között volt a négy ''Nassau''- és a négy ''Helgoland''-osztályú csatahajó valamint számos kisebb egység is.<ref>Halpern, 196. o.</ref> A hadművelet egész ideje alatt a három csatacirkáló a Balti-tengeren maradt és innen fedezte a Rigai-öbölben előrenyomuló többi egységet.<ref>Staff, 24. o.</ref>

Augusztus 8-án tették az első próbálkozást az öböl megtisztítására. Ennek során a [[SMS Braunschweig|''Braunschweig'']] és az [[SMS Elsaß|''Elsaß'']] csatahajók (pre-dreadnoughtok) a ''Szlavá''t a sakkban tartották, míg az aknaszedők megtisztítottak egy sávot az aknamezőn. Ez idő alatt a német flotta többi része a Balti-tengeren maradt és az orosz flotta többi részét tartotta távol. Az éj közeledte miatt azonban a ''Deutschland'' nem tudta időben elaknásítani a Moon-szorost és így a hadműveletet meg kellett szakítani.<ref>Halpern, 196-197. o.</ref>

Augusztus 16-án tettek egy második kísérletet az öbölbe való behatolásra. A [[SMS Nassau|''Nassau'']] és a [[SMS Posen|''Posen'']] csatahajók négy könnyűcirkáló és 31 romboló kíséretében rést ütöttek az öböl védelmén.<ref>Halpern, 197. o.</ref> A ''Nassau''két és a ''Posen''csatahajó harcba keveredett a ''Szlavá''val. Három elszenvedett találat után a ''Szlava'' visszavonult. Három nap alatt a németek felszedték az orosz aknamezőket és a flottilla augusztus &nbsp;19-én behatolt az öbölbe, de az antant térségben észlelt tengeralattjárói miatt másnap vissza is vonultak.<ref>Halpern, 197-198. o.</ref>

A hadművelet során a ''Moltke'' a Balti-tengeren tartózkodva távolról fedezte az előretörést a Rigai-öbölben. 19-én reggel a ''Moltké''t megtorpedózta a [[HMS E1|''E1'']] jelű brit tengeralattjáró. A közeledő torpedót csak akkor észlelték, mikor az már csak 200 yardra ({{szám|180 |m}}) volt, ezért már nem maradt idő kitérni előle és az az orrban lévő torpedókamra közelében felrobbant. A detonáció következtében több torpedó is megsérült, de egyik sem robbant fel. Nyolc ember életét veszítette és {{szám|435 tonna|t}} víz tört be a hajótestbe. A hajót augusztus &nbsp;23. és szeptember &nbsp;20. között javították Hamburgban a Blohm & Voss-nál.<ref name="Staff, 15. o"/>

==== [[Yarmouth és Lowestoft elleni rajtaütés]] ====

14:00-kor Boedicker hajói [[Norderney]]-hez érve északnak fordultak, hogy a [[Terschelling]]en lévő holland megfigyelőhelyeket elkerüljék. 15:38-kor a [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']] aknára futott és egy 15 méteres lyuk keletkezett a jobb oldalán közvetlenül a torpedókamra mögött, melyen keresztül {{szám|1400 tonna|t}} víz tört be a hajótestbe.<ref name="Tarrant, 52. o"/> A ''Seydlitz'' könnyűcirkálók kíséretében 15 csomós sebességet tartva visszafordult. A másik négy csatacirkáló rögtön délnek fordult [[Norderney]] irányába, hogy az újabb aknák okozta sérüléseket elkerüljék. 16:00-kor a ''Seydlitz'' kikerült a közvetlen veszélyből, így a hajó megállt és Boedicker a [[SMS V28V 28|''V28V&nbsp;28'']] jelű romboló segítségével a [[SMS Lützow|''Lützow'']]-ra szállt át.<ref name="Tarrant, 53. o">Tarrant, 53. o.</ref>

Április 25-én 04:50-kor a német csatacirkálók [[Lowestoft]] felé közeledtek, mikor a formáció déli szárnyát biztosító [[SMS Rostock (1912)|''Rostock'']] és aaz [[SMS Elbing|''Elbing'']] könnyűcirkálók észlelték Tyrwhitt sorhajókapitány ''(commodore)'' harwichi különítményének könnyűcirkálóit és rombolóit.<ref name="Tarrant, 53. o"/> Boedicker nem zavartatta magát a brit hajók miatt és Lowestoftot vette célba az ágyúival. A német csatacirkálók elpusztítottak két partvédelmi üteget és a városban is okoztak károkat. Eközben a ''Moltké''t a parti ütegek egyik 152&nbsp;mm-es lövedéke eltalálta, de jelentős károkat nem okozott.<ref name="Staff, 15. o"/>

05:20-kor a német portyázók északnak fordultak [[Yarmouth]] felé és 05:42-kor értek oda. A látási viszonyok annyira kedvezőtlenek voltak, hogy a német hajók csak egy sortüzet adott le, leszámítva a [[SMS Derfflinger|''Derfflinger'']]t, mely egység 14 sortüzet ('''lövést''') adott le a fő tüzérségével. A német hajók délnek fordultak és 05:47-kor másodszor is találkoztak a harwichiakkal, melyek ekkor már harcban álltak a kísérő erők hat könnyűcirkálójával. Boedicker hajói 12.000 méter{{szám|12000|m}} távolságból nyitottak tüzet. Tyrwhitt azonnal délnek fordulva menekültmenekülni kezdett, de a [[HMS Conquest (1915)|''Conquest'']] cirkálót így is súlyos sérülések érték. A brit tengeralattjárókról és torpedótámadásokról érkező jelentések miatt Boedicker megszakította az üldözést és keletnek fordult a ''Hochseeflotte'' zöme irányába. Ekkor Scheer, akit értesítettek a ''Grand Fleet'' [[Scapa Flow]]-ból való kihajózásáról, visszavonult Németország irányába.<ref>Tarrant, 54. o.</ref>

==== [[Skagerraki csata]] ====

Másfél órával később a [[Reinhard Scheer]] vezette ''Hochseeflotte'' is elhagyta a Jadét. A flottája 16 csatahajót (dreadnoughtot) számlált. A dokkban javítás alatt álló [[SMS König Albert|''König Albert'']] és a még próbajáratait végző [[SMS Bayern (1915)|''Bayern'']] csatahajókat leszámítva az összes modern egység kihajózott a küldetésre. A ''Hochseeflotté''t a [[SMS Stettin|''Stettin'']], a [[SMS München|''München'']], a [[SMS Hamburg|''Hamburg'']], a [[SMS Frauenlob|''Frauenlob'']] és a [[SMS Stuttgart|''Stuttgart'']] könnyűcirkálókból álló IV. &nbsp;felderítőcsoport, valamint a [[SMS Rostock (1912)|''Rostock'']] könnyűcirkáló vezette I., III., V. és VII. &nbsp;rombolóflottillák összesen 31 rombolója kísérte. A II. &nbsp;csatahajóraj ''(Schlachtgeschwader &nbsp;II)'' hat régi csatahajója (pre-dreadnoughtja) a 02:45-kor az [[Elba (folyó)|Elba]] torkolatából indult útnak és 05:00-kor csatlakozott Scheer flottájához.<ref name="Tarrant, 62. o"/>

A [[SMS Von der Tann|''Vonvon der Tann'']] és a ''Moltke'' irányt és sebességet változtatva kikerült a csatahajók tüzéből, miközben a [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']] és a [[SMS Derfflinger|''Derfflinger'']] a tüzüket a brit csatacirkálókra koncentrálták. 17:25 és 17:30 között a ''Seydlitz'' és a ''Derfflinger'' legalább öt lövedéke csapódott be a [[HMS Queen Mary|''Queen &nbsp;Mary'']]-be hatalmas robbanást idézve elő.<ref>Tarrant, 100-101. o.</ref> A ''Moltke'' parancsnoka, von Karpf sorhajókapitány feljegyzéseaz ellenfelük ekkori harcáról a következőket jegyezte szerintfel: “''Az ellenség sortüzei jól ültek és a közelben csapódtak be gyors egymásutánban követve egymást, a tűzfegyelmük kiváló!''”<ref>Hawkins, 157. o.</ref>

19:30-ig a brit csatacirkálókat üldöző ''Hochseeflotte'' nem találkozott össze a ''Grand Fleet''tel. Scheer már a visszafordulást fontolgatta még mielőtt a sötétség beálltával az ellenség rombolói torpedótámadásokat kísérelhetnének meg.<ref>Tarrant, 150. o.</ref> Addig azonban még nem hozta meg a döntését, mikor az élen haladó csatahajói összetalálkoztak a ''Grand Fleet''tel. Ez a fejlemény lehetetlenné tette Scheer számára a visszavonulást, mivel ez a II. &nbsp;csatahajóraj ''(Schlachgeschwader &nbsp;II)'' régi csatahajóinakak feláldozását jelentette volna, míg ha azok visszavonulását a modern csatahajóinak és csatacirkálóinak fedezete mellett oldotta volna meg, akkor a legerősebb egységeit tette volna ki a kedvezőbb pozícióban lévő britek tüzének.<ref>Tarrant, 152. o.</ref> Ehelyett Scheer a hajóinak egy 16 pontos (180 fokos) jobboldali fordulót rendelt el, ami által a pre-dreadnoughtok a német csatavonal viszonylag biztonságos oldalára kerültek.<ref>Tarrant, 152-153. o.</ref>

A ''Moltke'' és a többi csatacirkáló – a [[SMS Lützow|''Lützow'']]-t leszámítva – követte a manővert, így a [[SMS König|''König'']] csatahajó mögé soroltak be.<ref>Tarrant, 155-156. o.</ref> Hipper csatacirkálói így egy lélegzetvételnyi szünethez jutottak és a ''Grand Fleet'' parancsnoka [[John Jellicoe]] tengernagy, mivel nem tudta a német flotta merre tart, annak feltételezett irányát keresztezni akarván keleti irányba fordult – valójában a németek ekkor nyugatranyugatnak tartottak. Scheer hamarosan egy újabb 16 pontos fordulót hajtott végre, mivel úgy vélte a brit formáció végén hajózó egységekkel fog így összetalálkozni, azonban a brit csatavonal közepe felé tartott.<ref>Tarrant, 165. o.</ref> A német flotta ismét heves ellenséges tűzbe került és Scheer a ''Seydlitz''et, a ''Derfflinger''t, a ''Vonvon der Tann''t és a ''Moltké''t küldte neki teljes gőzzel a brit flottának, hogy így bontsa meg a formációjukat és nyerjen időt a főerők visszavonulásához.<ref>Tarrant, 173. o.</ref> 20:17-kor a német csatacirkálók 7.000{{szám|7000|m}} méterretávolságra megközelítették a [[HMS Colossus (1910)|''Colossus'']] csatahajót., Hárommajd három perccel később a német csatacirkálók visszavonultak egy rombolók által megkísérelt torpedótámadás fedezete mellett.<ref>Tarrant, 181. o.</ref>

[[File:Seydlitz badly damaged.jpg|thumb|a<center>A súlyosan sérült ''Seydlitz'' haza felé tart a skagerraki csatából</center>]]

03:55-kor, a csata végének közeledtével Hipper üzenetben értesítette Scheert a hajóit ért nagy károkról. Ekkorra már a ''Derfflinger'' és a ''Vonvon der Tann'' is csak egy két-két harcképes ágyúval rendelkezett, a ''Moltké''ba {{szám|1000 tonna|t}} víz tört be és a ''Seydlitz'' súlyosan megsérült. Hipper jelentésejelentésében így írt az alakulata szerinthelyzetéről: “''Az I. felderítőcsoport komoly összecsapásban nem képviselt már harci értéket, ezért a főparancsnok elrendelte visszatérését a kikötőbe, miközben a csatahajókkal a Horns Revnél várta a további fejleményeket.''”<ref>Tarrant, 255. o.</ref>

A csata során a ''Moltke'' 13 találatot ért el a [[HMS Tiger|''Tiger'']]en és 4 találatot szenvedett el, mindet 381&nbsp;mm-es ágyúktól. Az egyik a jobb oldalán lévő 5-ös számú 15&nbsp;cm-es löveget érte, harcképtelenné téve a csata hátralévő részére. A hajó legénységéből 16 fő esett el és 20 sebesült meg, többségük a 15&nbsp;cm-es ágyút ért találatkor. A vízbetörések és az ezek ellensúlyozására végrehajtott elárasztások következtében {{szám|1000 tonna|t}} víz került a hajótestbe.<ref name="Staff, 16. o">Staff, 16. o.</ref>

1917 végén a ''Hochseeflotte'' támadásokat hajtott végre a Norvégia és Nagy-Britannia között haladó konvojok ellen. 1917 októberében és decemberében két konvojt állítottak meg és semmisítettek meg német rombolók és cirkálók. A ''Grand Fleet'' élére kinevezett [[David Beatty]] tengernagy ezért csatahajókat és csatacirkálókat rendelt a konvojok védelmére.<ref>Massie, 744. o.</ref> Scheer kinevezése óta erre várt, mert így lehetősége adódott a brit flotta egy kisebb részére lecsapni és megsemmisíteni azt. 1918 április &nbsp;23-án 05:00-kor flottájával útnak indult az egyik erős kísérettel ellátott konvoj elfogására. A rádióforgalmat a minimális szintre csökkentették, hogy a britek előtt rejtve maradjon a hadművelet.<ref name="Massie, 748. o">Massie, 748. o.</ref>

05:10-kor a ''Moltke'' jobb oldali hajócsavarja levált a tengelyről és még mielőtt a turbinát leállíthatták volna az egyik fogaskerék tönkrement és acéldarabokat hajított az egyik kisegítő kondenzátorba. A kiömlő víz elöntötte a géptermet és ennek következtében a középső és jobboldali hajtóművek leálltak. A kazánokba sós víz került és így a hajó csak négy csomós sebességgel volt képes haladni. 08:45-kor a hajó kapitánya jelentette Scheernek, hogy a hajója irányíthatatlanná vált<ref name="Massie, 748. o"/> és vontatásra lenne szüksége. 09:38-kor a [[SMS Straßburg|''Straßburg'']] könnyűcirkáló megpróbálta vontába venni, de nem járt sikerrel. 10:13-kor az [[SMS Oldenburg|''Oldenburg'']] csatahajót rendelték vissza a ''Moltke'' hazavontatására.<ref name="Staff, 17. o">Staff, 17. o.</ref> 14:10-kor a konvojt még mindig nem fedezték fel, ezért Scheer a ''Hochseeflotté''val visszafordult. 17:10-re a ''Moltke'' gépeit megjavították és a hajó képes volt 17 csomós sebességgel való haladásra.<ref name="Staff, 17. o"/> 19:37-kor a brit [[HMS E42|''E42'']] jelű tengeralattjáró észlelte a német csatacirkálót és kilőtt rá egy torpedót. A találat következtében {{szám|1800 tonna|t}} víz tört be a hajótestbe, de még saját erejéből képes volt hazatérni.<ref>Massie, 749. o.</ref> A javításokat [[Wilhelmshaven]]ben végezték el 1918. április &nbsp;30. és szeptember &nbsp;9. között.<ref name="Staff, 17. o"/>

A javítások elvégzése után a ''Moltke'' szeptember 19. és október 3. között próbajáratokon vett részt a Balti-tengeren. November &nbsp;1-től kezdődően a ''Moltke'' [[Ludwig von Reuter]] altengernagy I. &nbsp;felderítőcsoportjának zászlóshajójaként szolgált, mivel az eddigi zászlóshajó, a [[SMS Hindenburg|''Hindenburg'']] szárazdokkba került javítások elvégzése miatt.<ref>Staff, 42. o.</ref>

[[File:SMS Moltke 165-BO-0233.jpg|thumb|balra|a<center>A ''Moltke'' útban Scapa Flow felé</center>]]

A ''Moltke'' Wollante sorhajóhadnagy ''(Kapitänleutnant)'' parancsnoksága alattirányításával 1918. november 24&nbsp;21-én a fegyverszünet értelmében a ''Hochseeflotte'' nagy részével útbaútnak indult a skót partoknál lévő [[Firth of Forth]]-hoz, ahonnan a britek hamarosan az általuk kijelölt internálási helyére, [[Scapa Flow]]-ba.<ref>Reuter, 154. o.</ref> 1919. június 21-én a flotta parancsnoka, [[Ludwig von Reuter]] ellentengernagy, hogy a hajói ne kerülhessenek a britek kezére, elrendelte a hajók elsüllyesztését. A ''Moltke'' 2 óra és 15 perc alatt süllyedt el.<ref>Reuter, 153. o.</ref> A hajót 1927-ben kiemelték és [[Rosyth]]ban lebontottákbontották le 1929-ben.<ref>Hore, 72. o.</ref>

== KapitányokParancsnokai ==

{{Jegyzetek}}

* [http://www.deutsche-schutzgebiete.de/sms_moltke.htm S. M. S. Moltke (1910)] a Deutsche-Schutzgebiete.de oldalon (német)

* [http://www.battleships-cruisers.co.uk/moltke.htm Moltke] a Battleships-cruiser.co.uk oldalon (angol)

* A ''Moltke'' kiemeléséről készült filmfelvétel (1927) [http://www.britishpathe.com/video/british-salvage-triumph A ''Moltke'' kiemeléséről készült filmfelvétel (1927)]