„Hadakozó fejedelemségek kora (Japán)” változatai közötti eltérés

Mielőtt [[Japán]] szinte teljesen elzárkózott volna a külvilágtól, és megkezdődött volna a mintegy 260 éves békés korszaka a korai modern korban, a japán középkorban, a [[Muromacsi-kor]]szak ([[Japán nyelv|japánul]]: 室町時代, ''Muromacsi dzsidai'' ) második felében (1467-1568/1573/1603) az országot súlyos harcok szabdalták szét. {{refhely|Farkas 2009|18. o.}} Gyakorlatilag megszűnt a központi hatalom és kormányzás, aminek következtében a tartományok függetlenedtek, ezáltal „kiskirályságok” jöttek létre. A korszakot magyarul a '''hadakozó fejedelemségek korának''' mondhatjuk (japánul: 戦国時代, ''szengoku dzsidai'' ), ami azonos egy másik, [[hadakozó fejedelemségek kora (Kína)|kínai korszak]] nevével.<ref group="m">[[Gy. Horváth László]] a korszak nevét „hadakozó fejedelmek” formában használja; lásd Gy Horváth 1999., 213. o.</ref> Ennek a két időszaknak azért azonos a neve, mert [[Kína|Kínában]] az i.e. 5-3. századig szintén hasonló jellemzőket mutató korszak zajlott, amikor Kína sok kisebb területre, fejedelemségre hullott szét.{{refhely|Gy. Horváth 1993|213. o.}} Végül Kínában is ugyanúgy a központpontosításra való törekvést hozta magával a széttagoltság. Japán e történelmi korára nagyon illik az a jellemzés, hogy egy nagyurak által szétdarabolt, központi irányítás nélküli országot egységesítettek, ugyanis több, mint száz éven át csaknem folyamatos háborúskodások, csatározások folytak csaknem 250 [[tartomány]] között, ami szükségszerűen vezetett végül a későbbi korokban az egységesítési törekvésekhez. Ebben a korban a régi rend minden maradványa, legyen szó akár a vagyon, hatalom, vagy az ideológia feletti ellenőrzésről, teljes mértékben megsemmisült, ami újfajta hatalmi bázisokhoz vezetett. Ebben az új „rendszerben” a hatalomra éhes hadurak célja mindig a területszerzés volt, ami az életben maradásukat is jelentette. Ennek köszönhetően fordultak egymás ellen ezek a „kiskirályok”. Mivel ezt az időszakot bátran mondhatjuk a feudális anarchia korszakának, amikor a káosz „rendje” uralkodott, ezért bármikor megeshetett az – minthogy az meg is esett hamar és könnyen – hogy az alacsonyabb rangú, gyengébb, akár [[vazallus]] urak megtámadták, és könnyen legyőzték a nagyobb és hatalmasabb nagyurakat. Viszont ez a gyengékből lett erősekkel szintén újra megeshetett bármikor ezekben az instabil időkben újra és újra. Ezért hívják másképpen a korszakot a ''[[Gekokudzsó]]'' (japánul: 下剋上) korszakának, azaz azt az időszakot, amikor „az alsók legyőzik a fölsőket”. Ez a káosz egészen az [[1590-es évek]]ig tartott, míg a „legvégső győztes”, aki minden tartományurat legyőzött és egyesítette az országot uralma alatt. {{refhely|Totman 2006|224. o.}}

 

 

==Kezdetek==