„Szarvasmarha” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID/RFC link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
80. sor:
Amellett, hogy a szelídebb egyedeket tenyésztették tovább, fontos volt a jó hozam is. Emiatt megváltozott a testfelépítés: a törzs hosszabbá és masszívabbá vált, a lábak lerövidültek, a tőgy hosszabbá vált, és gyakran szőrtelenné. A hát kiegyenesedett és alacsonyabbra került. Sok szarvasmarha pofája és homloka rövid, így jobban emlékeztet a borjak kinézetére. Új színváltozatok alakultak ki, például fehér és foltos mintázat. Sok fajtánál csökkent a nemi dimorfizmus a testméretet és a színezetet illetően. A szarv egyes fajtálknál kisebb lett, vagy eltűnt.<ref name="vVuure05" />
 
Mindezek a módosulások különböző mértékűek a hasznosítás és a tartás módjától függően. Dél-Európában, például az Ibériai-félszigeten az extenzív tartású szarvasmarhák sokkal jobban emlékeztetnek az ősökre, mint a legtöbb fajtársuk. Elég robosztusak ahhoz, hogy az egész évet a legelőn töltsék, és csak kevés kiegészítőt kapnak ahhoz, amit lelegelnek. Hosszú lábúak, kis tőgyűek. Gyakran még a szarvuk formája is ősi. Genetikailag a Balkán-félszigeten tartott Buša a legősibb fajta. Egy olyan haplocsoporthoz tartozik, amit máshol csak a neolitikus marháknál találtak meg.<ref> Peter Hristov, Daniela Sirakova, Ivan Mitkov, Nikolai Spassov & Georgi Radoslavov (2016): Balkan brachicerous cattle – the first domesticated cattle in Europe, Mitochondrial DNA Part A, [[DOI:10.1080/24701394.2016.1238901]] [https://www.researchgate.net/publication/311518148_Balkan_brachicerous_cattle_-_the_first_domesticated_cattle_in_Europe (PDF)]</ref> Egy további jellegzetessége a történelmi időszakban már nem szelektált fajtának a genetikai sokféleség, ami az európai fajták között a legnagyobb.<ref>J. Ramljak, G. Bunevski, H. Bytyqi, B. Marković, M. Brka, A. Ivanković, K. Kume, S. Stojanović, V. Nikolov, M. Simčič, J. Sölkner, E. Kunz, S. Rothammer, D. Seichter, H. P. Grünenfelder, E. T. Broxham, W. Kugler, I. Medugorac: ''Conservation of a domestic metapopulation structured into related and partly admixed strains.'' In: ''Molecular ecology.'' Band 27, Nummer 7, 04 2018, S.&nbsp;1633–1650, {{DOI|10.1111/mec.14555}}, [[PMID:29575253|PMID 29575253]].</ref> Ez világszerte értékessé teszi a genetikai és a funkcionális sokféleség megőrzésében.<ref>[https://www.uni-muenchen.de/forschung/news/2018/medugorac_busarind.html Ivica Medugorac: Schützenswerte Vielfalt des Buša Rindes]</ref>
 
Az erőteljes Sayaguesa, Pajuna és Maronesa fajták hátvonala hajlott. A spanyol harci marha külleme is alig módosult, mivel harcra tenyésztették, így küllemre erősen hasonlít az őstulokra.
93. sor:
Hasznosítás szerint vannak tejtermelő, hústermelő és vegyes hasznosítású fajták. A közöttük levő különbségek genetikailag meghatározottak. A specializáció a 18. században kezdődött.<ref>{{cite web|title=Robert Bakewell (1725–1795)|url=http://www.bbc.co.uk/history/historic_figures/bakewell_robert.shtml|publisher=BBC History|accessdate=2015-05-25}}</ref> A magas tejtermelésű képességű fajták szervezetében a növekedési hormon magasabb szintjét mérték. A húsmarhákat arra tenyésztették, hogy húsuk szerkezete kedvezőbb legyen. Régebben a vágóba szánt hímnemű állatokat kasztrálták, ugyanebből a célból. Vágnak mind hím-, mind nőnemű egyedeket. Vannak fajták, melyek gyorsan nőnek, és vannak, amelyeknek inkább a végsúlyuk nagy.
 
Az emberi antiszérum feltalálása előtt állatokat használtak antiszérum termelésére: lovakat, marhákat, juhokat. Kezelni kellett a fajtól idegen fehérjékre való érzékenységet.<ref>Immunserum - Definition. In: gesundheit.de.</ref><ref>Andreas Hummel: Arzneimittellehre. Vincentz Network GmbH & Co. KG, 2004, {{ISBN |978-3-878-70482-9}}, S. 544</ref>
 
Spanyolországban, Portugáliában, Dél-Franciaországban, az egykori spanyol gyarmatokon és más területeken, ahol erős a spanyol hatás, bikaviadalokat szoktak tartani, ahol a bika ellen emberek harcolnak, és amik többnyire a bika, és néha egy vagy több ember halálával végződnek. A bikafuttatásnak ugyan nem esnek áldozatul szarvasmarhák, de előfordulnak sérülések, halálos áldozatok az emberek részéről.