„Légzés” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam 188.36.241.235 (vita) szerkesztését (oldid: 23908498) Címke: Visszavonás |
|||
7. sor:
[[Fájl:Gray316.png|jobbra|200px|bélyegkép|A mellkas légzőmozgásainak vázlatos ábrázolása.]]
=== Külső légzés ===
A külső légtér és a vér közötti gázcsere, ami a tüdőkben történik. Ehhez a tüdőkben a levegőcserét a ki- és belégzés biztosítja. A tüdőkben a tüdőhólyagocskák falán és az azokat behálózó hajszálerek falán keresztül diffúzió útján jön létre a vér és a tüdőhólyagocskákban ''(alveolus)'' lévő levegő közötti O<sub>2</sub>- és CO<sub>2</sub>- anyagtranszport.
Belégzéskor a külső [[bordaközi izmok]] összehúzódnak, a [[borda|bordák]] megemelkednek, a [[rekeszizom]] összehúzódása következtében megnyílik a [[mellhártya]]üreg "pótlólagos" ürege ''(sinus phrenicocostalis)'', a rekeszkupolák süllyednek a [[mellkas|mellüreg]] térfogata megnő, amit passzívan követ a rugalmas tüdő, így a tüdőben lévő ''(intrapulmonaris)'' nyomás csökken, és a külső légtérből a légutakon keresztül levegő áramlik a tüdőbe.
Kilégzéskor a külső bordaközi izmok elernyednek, és a belső bordaközi izmok húzódnak össze, a bordák lesüllyednek, a rekeszizom elernyed, a rekeszkupolák megemelkednek, a sinus phrenicocostalis záródik, a mellüreg térfogata csökken, és ezzel a tüdő rugalmassága folytán összehúzódik, térfogata csökken és a tüdőben lévő nyomás nő, a levegő a légutakon keresztül kiáramlik. Nyugodt légzéskor egy egészséges felnőtt ember 1 perc alatt 16-szor vesz levegőt, ekkor 0,5 liter levegőt szívunk be és lélegzünk ki - ez a légzési térfogat (a nyugalomban belélegzett levegő mennyisége). Nehézlégzéskor a légzési segédizmok (mellizmok, széles hátizom, fűrészizmok, fejbiccentő izmok) is működésbe lépnek, és a beteg jellegzetes testhelyzetet vesz fel (félig ülő helyzet, a felső végtagokra támaszkodva). Jellemző tünet az orrszárnyi légzés is. Erőltetett légzéskor akár 2,5 liter levegőt is szívhatunk be - ez a belégzési tartalék. Kilégzéskor 1 liter kilégzési tartalék mindig megmarad. Vitálkapacitás: teljes belégzés, majd teljes kilégzés után a kilégzett levegő mennyisége (egészséges felnőttnél nagyjából 4 liter).
Belégzéskor felvesszük környezetünkből az oxigént, majd kilélegezzük az [[anyagcsere]] során keletkező szén-dioxidot. Az oxigén a [[vörösvérsejt]]ek [[hemoglobin]]jához kötődik, és bekerül a vérkeringésbe, a vér pedig elszállítja a [[sejt]]ekig. A sejtek szénsav formájában leadják a szén-dioxidot a vérplazmába, ami elszállítja azt a léghólyagocskáig, hogy ott kiválasztódjék. A tüdő tehát a veséhez hasonlóan egy fontos [[Kiválasztó szervrendszer|kiválasztó szerv]], együttes működésük tartja fenn a test sav-bázis egyensúlyát. Azonban a vér szénsavtartalmának csak egy része távozik el, a fennmaradó rész feladata, hogy folyamatos ingerként szolgáljon a légzőközpont számára. A légzést tehát a vér kémiai összetétele szabályozza. A [[Agytörzs|légzőközpont]] a vér szén-dioxid-tartalmán kívül a sav- (pH) és oxigénmennyiségről is információt kap. A légzés automatikus szabályozás (akaratunktól független), és akaratlagos szabályozás alatt áll. Az automatikus szabályozás központja az [[agytörzs]]ben, annak [[Agytörzs|nyúltvelői]] részében található, melynek fő kémiai ingere a szén-dioxid-hiány (és nem az oxigénhiány). A gátolt orrlégzés és az emiatt fokozódott szájlégzés is krónikus garatgyulladáshoz vezethet. Az [[orr]] melegítő, párásító, szűrő hatása kiesik, ezért az előkészítetlen levegő közvetlenül irritálhatja a [[garat]] nyálkahártyáját.
| |||