„Farkas János (helyettes főszolgabíró)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
3. sor:
''[[Zalaboldogfa|Boldogfai]]'' '''Farkas János''' ([[Zalaboldogfa|Boldogfa]], [[Zala vármegye]], c. [[1675]]. – † [[Zalaboldogfa|Boldogfa]], [[Zala vármegye]], [[1724]].) jogász, [[Zala vármegye]] helyettes főszolgabírája, birtokos.
==Élete==
A [[Zala vármegye]]i nemesi [[boldogfai Farkas család]] sarja. Apja, ságodi Farkas Mihály, törökverő, birtokos, aki [[Zalabaksa|Zalabaksán]] született és [[Pórszombat]]on lakott apjával, Farkas Péter pórszombati árendással (birtok haszonbérlővel); Farkas Mihály [[1656]] körül török fogságba esett, majd 204 tallért fizetve megváltotta magát a [[nagykanizsa]]i vár török urától.<ref name="MNL ZML IV. 1. e 1717">MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1717. aug. 31.</ref> Anyja, ságodi Péter Éva (fl. [[1687]]–[[1702]]), ságodi Péter Mihály zalai alszolgabíró leánya volt. Farkas
Boldogfai Farkas János [[1712]] és [[1721]] között a zalaegerszegi járás alszolgabírája volt,<ref>Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (277. o.)</ref> majd [[1723]]-tól főszolgabíró-helyettesként tevékenykedett.<ref>ZML. XIII. 20. László család iratai. 1. doboz. fasc. 5. No. 55</ref> Akkoriban a birtokai között Boldogfa mellett, az [[andráshida]]i és az [[alibánfa]]i is szerepeltek; azonban Farkas János feleségén, Sidy Dorottya úrnőn keresztül, [[Teskánd]]on és [[Salomvár]]on is volt földesúr. Az [[1714]]-ben [[III. Károly magyar király]] által kiadott protestánsok elleni rendelet nyomán, ahogy a királyság többi részén, Zala vármegyében is kezdtek az erőszakos kálvinista templomfoglalások zajlani. [[1718]]. [[augusztus 24.|augusztus 24-én]] megrohanták a [[Milejszeg|mileji]] protestáns templomot; boldogfai Farkas János alszolgabíró és az egerszegi esperes és plébános, Kalmanczory Ferenc, a vármegyei katonákkal elfoglalták a volt római katolikus templomot. A vármegyei katonáknak sikerült bejutni a templomba és amidőn az esperes mesterével harangoztatni akart volna, kirántotta némely kálvinista legény harangozó kezéből a harangkötelét kétszer vagy háromszor. Ezt látván Farkas János, Zala vármegye alszolgabírája, megfogta az említett kálvinista legénynek a torkát és úgy megszorongatta, hogy úgy elfeketedett azon legény, ilyen szavakkal szólítván a vármegye katonáit, hogy "''kötözzétek, vigyétek Lendvára''". Az ellenálló kálvinistákat elküldték az alsólendvai börtönbe; az eredetileg római katolikus mileji templom ismét az egyház tulajdonába került.<ref name="farkasjanosvice">{{Cite web|url=http://www.zml.hu/letoltes/zalatortolv.pdf|title=Zala megye történelmi olvasókönyve. Helytörténeti szöveggyűjtemény. ZML. 1996. 127. o.|accessdate=2017-06-27|archiveurl=https://web.archive.org/web/20160113073758/http://www.zml.hu/letoltes/zalatortolv.pdf|archivedate=2016-01-13}}</ref> [[1715]] [[április 21.|április 21]]-én nemzetes és vitézlő boldogfai Farkas János alszolgabíró, és házastársa Sidy Dorottya pert indítottak a vaspöri lakos Bencze Ferenc ellen, aki zálogként bírta a felső- és alsóbelenczei és a felső- és alsócsatári jószágokat, amelyeket apjának, Bencze Györgynek, még [[1677]]-ben szenterzsébeti [[Terjék János]] ([[fl.]] [[1632]]–[[1674]]), Farkas Jánosné Sidy Dorottya nagyapja zálogosított el neki. A pereskedés közel 10 évig tartott de Farkas János halála szakította félbe; [[1724]]. [[június 19.|június 19]]-én zajlott az utolsó pereskedés Zalaegerszegen, amelyen még Farkas János szerepelt.<ref>ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 6. doboz 1724. 260 pallium.</ref> Az utolsó említése boldogfai Farkas Jánosnak [[1724]]. [[november 24.|november 24]]-éről származik, amikor [[Bagod]]on keresztapásságot vállalt feleségével Sidy Dorottyával együtt nemes Sümeghy Mihály zalai főjegyzőnek és nemes Foky Juditnak a Magdolna nevű lánya számára.
| |||