„STS–107” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A leszállás közbeni katasztrófa: részletek |
|||
93. sor:
===A leszállás közbeni katasztrófa===
{{bővebben|Columbia-katasztrófa}}
Az STS–107 expedíció egy sikeres repülést követően [[2003]]. [[február 1|február 1]]-jén készült hazatérni, amelyet a Kennedy Űrközpont leszállópályáján terveztek kivitelezni. Ehhez az űrhajósok az irányítóközponttól kapott leszállási engedély birtokában kicsit több, mint egy órával a tervezett leszállási idő előtt az Indiai-óceán felett beindították a fékező hajtóműveket, amellyel a Columbia letért a Föld körüli keringési pályájáról és elkezdett süllyedni, hogy alámerüljön a [[légkör]]be. Ekkor semmilyen formában nem volt jelen a műveletek végrehajtása során a felszállásnál észlelt szigetelőhab leválás problémája, a szokásos rutin szerint hajtották végre a műveleteket. A Columbia a Csendes-óceán felett érte el a szakzsargon által Entry interface (EI – Légkörbelépési Pont) nevű pontot, amikor a légkör jelenléte és fékező hatása észrevehetővé vált. Hamarosan megjelent az űrhajó körül a plazma, a levegő sárgás-vöröses izzása.
A plazma megjelenését követően rövidesen az űrhajó érzékelőin feltűnt az első gyanús jel, hogy valami nem megfelelően történik: egy szenzor rögzítette, hogy a bal szárny főtartója a normálisnál nagyobb feszítőerőt szenved el (valószínűleg a szárnyon keletkezett sérülés miatt ott nagyobb légellenállás keletkezett és így asszimetrikusan lépett fel a [[közegellenállás]] a két szárnyon, jobban terhelve a bal oldalt). Ezt követően rövid idővel egymás után sorban több hőmérséklet érzékelő is kedvezőtlen értékeket kezdett mutatni a szárny belsejében, majd – az asszimetrikus légáramlás miatt – az űrhajó kezdett elfordulni a saját hossztengelye körül, amelyet még ideig-óráig az automata rendszer kompenzálni tudott.
Az űrsikló közben átlépett Kalifornia partvonala fölött és a kontinens szárazföldje fölött folytatódott a repülés, miközben a földi megfigyelők törmelékdarabokat láttak leválni az űrsiklóról. Sorban egyre több hőmérséklet érzékelő mondta fel a szolgálatot ekkor (a forró levegőt szállító légáramlás belépett a szárny belsejébe és átégett az érzékelők vezetékezését). Az irányítás akkor kezdett el foglalkozni a problémával, amikor a bal főfutó keréknyomását jelző mászer jelezte, hogy a kerékből elillant a nyomás (amely normál körülmények esetén lehetetlen volt). Éppen a legénységgel akarták megbeszélni, a látott műszerértékeket, amikor a parancsnok rádióforgalmazása (''„...Vettem, öööö, b...–Roger, uh, buh...”'') váratlanul félbeszakadt.Eközben a földi megfigyelők sorozatban több szokatlan törmelékleválást figyeltek meg, igaz, hogy ezek a megfigyelések nem jutottak el a NASA-hoz csak jóval a repülést követően, a baleseti kivizsgálásnál rögzítették őket. A rádióadás megszűnésekor a telemetriai adatok egy darabg tovább áramlottak (és megdöbbentő értékeket közvetítettek), majd a telemetriai adatfolyam is megszakadt.
A leszállási pont, Cape Canaveral időzónája szerint 9:00:21-kor a szárny belsejébe bejutó forró levegő sugara átégette a szárny főtartóját, amitől a szárny letörött, az így repülésre alkalmatlanná vált szerkezet pedig vadul kaotikus forgába kezdett és a fellépő légerők darabjaira törték az űrhajót. A [[texas]]i [[Fort Hood]] közelében a felettük áthúzó űrrepülőgépet filmező [[AH–64 Apache|Apache helikopter]] pedig filmre vette, hogy az űrhajó egységes kondenzcsíkja több részre válik és izzó darabok hullanak alá az égből.
Az irányítás egy ideig a rádió és telemetriai adás megszűntét, illetve az azt megelőző baljós műszerjelzések elemzését végezte, majd levonták a következtetést, hogy az adás végleg megszakadt, komoly baj történt az űrhajóval a visszatérés során. Közben befutottak a jelentések az űrhajó szétesését mutató földi megfigyelésekről is és ebből az irányítás tudta, hogy elvesztették a Columbiai űrrepülőgépet és legénységét, majd megindították az ilyenkor szokásos vészhelyzeti procedúrát.
== Jegyzetek ==
| |||