|
}}
'''Kölcsey Ferenc''' ([[Sződemeter]], [[1790]]. [[augusztus 8.]] – [[Szatmárcseke]], [[1838]]. [[augusztus 24.]])<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9392-9DCC-T?i=150&cat=185836 Szatmárcsekei református anyakönyv, 1838-ik évben megholtak lajstroma.]</ref> magyar költő, politikus és nyelvújító, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tiszteletbeli tagja, a [[Kisfaludy Társaság]] alapító tagja, a [[Magyarország himnusza|nemzeti himnusz]] költője. A mai napig nem tudni biztosra, hogy a gyermekkorában kapott feketehimlő miatt melyik szemét veszítette el. Eddig a legvalószínűbbnek a bal szemét tartották, de ma már az ábrázolások folytonossága végett, így elfogadottnak tartják hogy a jobb szeme lehetett az, amelyik hiányzott.
Édesapját 6 évesen, édesanyját 11 évesen veszítette el. Nevelését a család régi cselédje vette át, míg [[Gulácsy Antal]] szokolyi birtokos volt a gyámapa. A [[Debreceni Református Kollégium|Debreceni Református Kollégiumban]] egyetlen tárgyat nem tanult végig, a szentírás magyarázatát. [[1805]]-ben 15 évesen látta előszőr [[Kazinczy Ferenc|Kazinczy Ferencet]], [[Csokonai Vitéz Mihály|Csokonay Vitéz Mihály]] temetésén. 16 éves korától írt először verseket, de azokat megsemmisítette. [[Nyáry Krisztián]] 2013-ban publikálta azt a hipotézisét, miszerint Köcsey, [[Szemere Pál (költő)|Szemere Pálhoz]] fűződő érzelmei, a beteljesületlen szerelmet igazolják. E szerint Kölcsey Ferencet a feltételezés alapján [[Homoszexualitás|homoszexuálisnak]] állították be. Nyáry több levelet és verset elemzett hogy ezt kijelenthesse, azonban az irodalomtörténészek megalapozatlannak tartják ezt a hipotézist, mivel nem volt figyelembe véve az, hogy az akkori irodalmi divatnak, stílusnak megfelelő, érzékeny nyelvhasználat volt a jellmező ebben az időszakban. Önmagában ez, illetve Kölcsey nőtlensége, még nem igazolja ezt az állítást.
Kiváló szónok volt, a magyar nyelv ügyében több beszédet is mondott, sűrűn levelezett Kazinczy Ferenccel, akivel együtt [[Nyelvújítás|nyelvi megújításon]] gondolkodtak. Szónoklatára jellemző, hogy a parlamenti szónoklat irodalmi szintűvé az ő mintájára alakult át, tőle tanulta el ezt a módszert [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]], [[Eötvös József (író)|Eötvös József]], [[Szemere Bertalan]] és [[Kossuth Lajos]]. Nemes létére nem szerette úri mulatságokkal elütni az időt. Nála szóba sem jöhetett a vadászat, a lovaglás, de még a borozgatás és a pipázgatás sem. Ha pihenni akart, akkor azt ha tehette olvasással és írással töltötte. [[1826]]-ban összeveszett Kazinczy Ferenccel, Kölcsey ebben az évben javában fordította Homérosz Iliászát. A kéziratát Kazinczy eljuttatta [[Vályi Nagy Ferenc|Vályi Nagy Ferencnek]], aki néhány sort átvett a saját Iliász fordítására, melyett Kölcsey nehezen hevert ki.
[[1833]]-ban érte el első szónoki beszédével a sikert a [[Pozsonyi országgyűlés (egyértelműsítő lap)|pozsonyi országgyűlésen]], ahol felszólalt a magyar nyelvért, a jobbság teher könnyítéséért és a korszerű reformokért. Rendkívül tisztességes ember volt, [[Wesselényi Miklós (politikus, 1796–1850)|Wesselény Miklós]] így emlékezett róla: ''Nem közénk való volt.''
== Élete ==
=== Tanulmányai ===
14 éven át a [[Debreceni Református Kollégium]]ban, a [[Biblia|Szentírás]] magyarázatán kívül minden tárgyat végigtanult. Különösen nagy kedvvel foglalkozott a [[Cornelius Nepos]]szal; szórakozás gyanánt egy barátjával a debreceni homokba rajzolta az ókori [[Athén]]t, a [[görögök]] nagyjainak csontokból emlékoszlopokatggvbgemlékoszlopokat állított, és emlékbeszédeket tartott fölöttük. Ebben az időben ismerkedett meg [[Haller János (főispán)|Haller János]] [[Hárnas Istória|Hármas Istóriájával]] is.
[[1803]]-ban a költészeti osztályba jutva a latin versírásban ugyan nem jeleskedett, de buzgón olvasta [[Csokonai Vitéz Mihály]], [[Virág Benedek]], [[Kisfaludy Sándor]] munkáit, [[Kazinczy Ferenc]] [[Salomon Gessner|Gessner]]-fordításait, a [[latin nyelv|latin-]], és [[ógörög nyelv]]ű szerzők műveit [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]], [[Theokritosz (költő)|Theokritosz]] pásztorkölteményeit, méghozzá eredetiben. Már ekkoriban a magányt kereste, s minden örömét elvonulva, könyveiben kereste és találta meg. 16 éves korától kezdve enciklopédiai tanulmányokat folytatott, és társaival – akik között volt a később ismertté vált [[Kállay Ferenc]] is – együtt tanult, olvasott és folytatott eszmecseréket.
|
