„Tiziano Vecellio” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
11. sor:
Születési éve hivatalosan [[1477]], ahogy ezt egy [[II. Fülöp spanyol király|II. Fülöp királynak]] írt levelében említette, de néhány művészettörténész ezt valószínűtlennek tartja, mivel ha ez igaz, 99 évesen halt volna meg. Jómódú paraszt szülei testvérével együtt kilenc-tízéves korában Velencébe küldték a [[Dolomitok]] déli lejtőjén épült falujukból nagybátyjukhoz, hogy [[mozaik]]rakó mesterséget tanuljon. Tiziano [[Sebastiano Zuccati]] mozaikkészítőnél, majd [[Gentile Bellini]]nél, a legnevesebb velencei művészcsalád egyik tagjánál tanult, később átkerült [[Giovanni Bellini|Giovannihoz]], az előbbi fivéréhez, majd [[Giorgione da Castelfranco|Giorgione]] műhelyébe szegődött, ahol hamarosan mesterével egyenrangú tekintéllyé vált.
Giorgione haláláig több közös munkát vállaltak. Együtt fejlesztették ki az [[olajfestészet|olajfestés]] új technikáit. [[1511]]-ben [[Padova|Padovába]] ment, és ott több sorozat nagy [[freskó]]képet alkotott, illetve készítette el azok kompozícióit, ami után a [[Scuola del Carmine]] és a [[Scuola del Santo]] freskóit nagyrészt [[Campagnola Domenico]] padovai festő festette meg. Velencébe visszatérve nagyon sokat dolgozott. [[1516]]-ban, Bellini halála után ő lett a köztársaság hivatalos festője. Ebbéli minőségében meg kellett festenie az uralkodó dózsék portréját a [[
Életrajzírói szerint jó modorú, vonzó férfi és jó társalgó volt. ''„Tiziano mindig egészséges volt és oly boldog, mint kevés mester az ő szakmájában: az ég csupa szerencsét és áldást adott neki. Velencei házában látni lehetett minden fejedelmet, tudóst és kiváló személyt, aki ez idő tájt a városba jött vagy itt élt; mert ő nemcsak a művészetben volt nagyszerű, hanem szeretetreméltó, jó modorú, szelíd erkölcsű és viselkedésű ember is volt”'' — dicsérte őt 1568-ban megjelent életrajzában [[Giorgio Vasari]].
42. sor:
Velencébe visszatérte után első két nagyszabású munkája az ''Égi és földi szerelem'' (1512–1516) és a ''Mária mennybevétele'' (oltárkép, 1518, ferencesek temploma). Ez utóbbi hozta meg számára a hírnevet, ettől vált a város művészetének megfellebbezhetetlen tekintélyévé.
1531-ben fejezte be a [[Dózsepalota (Velence)|
1555-ben kezdte el a Hit nagy dekoratív képét, amelyet Grimani [[Velencei dózsék listája|dózse]] rendelt meg a
== Fontosabb művei ==
|