„Fülöp-szigeteki peso” változatai közötti eltérés

a
 
==Története==
A korai időkben a Fülöp-szigetek és a környező népek barterkereskedelmet folytattak. Ennek kényelmetlensége azonban egy idő után szükségszerűvétetteszükségszerűvé tette valamilyen cseretárgy használatát. Mivel a szigeteken jelentékeny aranylelőhelyek voltak, az első pénznek tekinthető cseretárgyak kis aranyrögök voltak. Emellett kereskedelmi céllal készült aranygyűrűket is használtak fizetésre.
[[Fájl:PHL001.JPG|thumb|400px|érmék]]
A spanyol uralom idején sokféle változatos pénz volt forgalomban a Fülöp-szigeteken, ezek közül a legjelentősebb a mexikói peso volt, de használtak Alfonsino pesót, kézzel vert mexikói ezüstpénzeket (angolul: ''cob'', a helyiek nyelvén ''hilis kalamay'') és más spanyol gyarmatokról származó pénzeket. Ezek a pénzek a Manila és Acapulco között ingázó gályákon érkeztek, melyek visszafelé a szokatlan formájú, helyikézi ezüstverésű kézihelyi vereteketezüstpénzeket (helyi nevén: ''macuquina'') vittekvitték. Később érkeztek ezüst oszlop mintásoszlopmintás dollárok ''(dos mundos),'' ellenjegyes érmék és portrés érmék.
 
A többi spanyol gyarmatról a Fülöp-szigetre érkező érméket az egyik oldalukon "MANILA" ellenjeggyel látták el, elismerve forgalomképességüket. 1830 körül az ellenjegyzésre használt szerszám eltörött, ezért 1832-től VII. Ferdinánd "F 7" monogramja, halála után (1834-től) pedig lánya, II. Izabella királynő "YII" monogramja került az érmékre. 1837-ben Spanyolország elismerte egykori gyarmatai függetlenségét, és beszüntette az érmék ellenjeggyel való ellátását. A spanyol helytartók 1868-as zendülése idején Seville-ből és Toledóból érkeztek ötpesetás ezüstpénzek, melyeken az uralkodó képe szerepelt, és ezek is forgalomba kerültek.
 
A [[18. század]]ban a hirtelen fellépő aprópénzhiány miatt a spanyol királyi hatalom engedélyezte Manila városának rézpénzek verését. Ezek az érmék először [[1728]]-ban jelentek meg, nevük ''barrilla'' volt. 1861-ben a manilai pénzverde először veretett aranyérméket "FILIPINAS" felirattal, melyek neve ''Isabelina'' és ''Alfonsino'' volt.
 
Az első Fülöp-szigeteki pesóra szóló papírpénzek [[1852]]. május 1-jével kerültek forgalomba, amikor a II. Isabel Spanyol-Fülöp-szigeteki Bank először adott ki ''peso fuerte'' (azaz erős peso, pénzjele: FP) pénzeket Fülöp-szigeteki tranzakciók lebonyolítására. 10, 25, 50 és 200 FP -címletek kerültek forgalomba, és átválthatók voltak mexikói ezüst- vagy arany mexikói pénzrearanypénzre. Bár az első papírpénzeket 1852. május 1-jén nyomtatták, csak 1854. október 17-én kerültkerültek általánosan forgalomba,: ekkor erősítette meg jogaiban királyi rendelet a fenti bankot, és tette lehetővé számára az addig csak bankközi tranzakciókra használt jegyek közforgalomba bocsátását.
 
A peso fuerte papírpénzekből 2350 darabot bocsátottak ki különböző címletekben (1000 db 10 PF, 600 db 25 PF, 500 db 50 PF, 250 db 200 PF), összesen 100 000 PF névértékben. 1886-tól a Fülöp-szigeteki gyarmati hatóságok megkezdték a különféle mexikói érmék fokozatos kivonását, mivel azok addigra már kevesebbet értek a manilai vereteknél.