Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
107. sor:
=== Perneczky Géza a lexikonokról ===
{{idézet|
Hamis hiedelem az, hogy a lexikonok a halhatatlanság csarnokai. A bennük szereplő nevek után feltétlenül ott áll a születési és halálozási évszám, vagy a még élők esetében (s ez a kegyetlen figyelmeztetés !) egy kis üres hely, hogy az olvasó majd a második dátumot is alkalomadtán pótolhassa. Halhatatlan csak maga a lexikon, amely túl fog élni mindnyájunkat: szerkesztőket, munkatársakat és olvasókat. Ebből a tényből származik aztán egy további körülmény is, a lexikonszerkesztő kiváltságosánkiváltságosan nehéz helyzete. Mert mi az az évtized, amelyben a lexikon elkészül, ahhoz az évszázadhoz képest, amikor majd használják? Ki látja előre ennek a száz évnek az ízlését, érdeklődését, esztétikai meggyőződését? A lexikonszerkesztő hasonlatos a nagy kezdőbetűvel írt Időhöz, aki áll, kezében rostával, s létrehoz valami személytelen képződményt, magát az objektivitást.
A lexikonszerkesztő tehát dönteni kénytelen, hogy mi legyen a jó rostálás biztosítéka. Számolja a rosta bkjait, sűrűségüket optimálisra állítja, és választ, hogy lexikonja a jólértesültség, illetve a feszes, de megbízható akadémizmus vagy a merész előretekintés, az avantgarde jegyében váljon-e halhatatlanná. A legnehezebb variáció mégis az, ha egyiket sem választja, hanem egyszerűen objektív lexikont szerkeszt.<ref>Kritika 6. 1968. 10. szám Perneczky Géza: Művészeti Lexikon </ref>}}