„I. Károly magyar király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A hatalom megszilárdítása: még az év vége előtt visszaadták a várat a királynak |
→A hatalom megszilárdítása: Ákos nembeli Mikes |
||
305. sor:
{{fő|rozgonyi csata}}
A győztes csata után a király a mindvégig az ő hűségén maradt [[Sárospatak]]ra ment, és több mint egy hónapig onnan keltezte okleveleit. 1312 augusztusában rövid időre visszatért [[Abaúj vármegye|Abaúj vármegyébe]], majd szeptemberben hosszabb időre Budán rendezkedett be. A [[Tekele nemzetség|Tekele]] nembeliek, akikre [[Balassa Demeter]] [[Sáros vára|Sáros várának]] őrzését bízta, még az év vége előtt visszaadták a várat a királynak. Károly 1314 őszén fölkereste Sepes és Sáros vármegyét. Több helységben okleveleket állított ki. 1315 tavaszán a hozzá következetesen hű [[Ákos nembeli Mikes]]t nevezte ki Sárosra várnagynak és egyúttal ispámmak. (Kristó 1978, p.
1315 körül került vissza a királyhoz Zólyom, Liptó és Árva vármegye , amelyek élén addig a kényszerből a Csák Máté-familiáris [[Balassa család|Balassa]] [[Dancs mester]] állt, de ekkor visszatért a királyhoz. Ekkoriban halhatott meg [[Kán László]] erdélyi vajda, akinek helyére a már királyhű [[Pok Miklós]] került. [[1316]]-ban a király megszerezte [[Ákos István (nádor)|Ákos István]] fiaitól [[diósgyőri vár|Diósgyőrt]], a [[Kőszegi család|Kőszegiektől]] pedig a baranyai [[Kiskőszeg|Kőszeg]] várat. [[1317]]-ben az Amadé-fiak újra fellázadtak [[Ung vármegye|Ung vármegyében]], de a király ottani váraikat is sorban megvívta. [[Debreceni Dózsa]] vezetésével a király erői a [[debreceni csata (1317)|debreceni csatában]] legyőzték a Borsákat, szétzúzva ezzel a királlyal szembeforduló [[Borsa Kopasz]] tartományát.<ref name=":1" />
| |||