„Popper Leó” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Syp (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Syp (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
2. sor:
 
==Élete==
Popper Dávid zeneszerző és gordonkamûvészgordonkaművész fia. Édesapja Prágában született, Leó születésének évében költözött feleségével Pestre. Popper Dávid a Zeneakadémia tanáraként szerzett hírnevet.
 
A fiatal Popper Leó Budapesten érettségizett, bizonyítványát 1905-ben kapta meg. Már igen korán feltűnt sokoldalú tehetsége, elsősorban a zene és képzőművészet terén. A Zeneakadémián hegedű szakra járt, 1903-ban a KépzõmûvészetiKépzőművészeti FõiskolaFőiskola rendkívüli növendéke volt. 1906 nyarán Nagybányán is megfordult a nagybányai művésztelep tanfolyamán. Leveleiből az is kiderül, hogy Párizsban is rajzolt, festett, sőt szobrászattal is foglalkozott. Kibontakozási lehetőségét igazán azonban a művészetlemélettel foglalkozó esszé és kritika műfajaiban találta meg.
 
Gyermekkorától kezdve nagy barátság fűzte [[Lukács György]]höz, levelézésüklevelezésük esztétikai, művészetelméleti és filozófiai szempontból is maradandó. Súlyos tüdőbetegségben szenvedett, mely egy németországi szanatóriumban végzett vele. Édesanyja szerint október 21-én, Drezdában hamvaszották el. Nekrológját Lukács írta, a Pester Lloyd című lapban jelent meg 1911. december 18-án.
 
==Munkássága==
1906-ban írta meg ''Dialógus a mûvészetrõlművészetről'' címmel első jelentősebb művét. Legjelentősebb műve az 1910-re keltezett ''Peter Brueghel der Ältere'' című Brueghel-mongráfiamonográfia.
 
A [[id. Pieter Brueghel|Brueghel]]-monográfia jelentősége, hogy Popper elveti az akkoriban divatos Brueghel–impresszionizmus, Brueghel–realizmus párhuzamokat, s inkább a [[Cézanne]]-nal való rokonságot hangsúlyozza. Megfigyelte, hogy a levegő sem Brueghelnél, sem Cézanne-nál nem oldja föl a testeket, mint az [[impresszionisták]]nál, hanem a tárgyak nyelik el azt, s egységes szövetté válnak. Ezt nevezte Popper ''Allteig''nak, a különböző szubsztanciák összeolvasztásának. Azt is megjegyezte, hogy Brueghel festményei térbeli eseményeket ábrázolnak, mégis olyanok, mint a falikárpitok. A 20. század későbbi részében [[Tolnay Károly]] ezeket tartotta Brueghel művészetének legfontosabb vonásainak.