„Labinci” változatai közötti eltérés

106 bájt hozzáadva ,  25 nappal ezelőtt
a (felesleges unicode karakter ki (U+200E) AWB)
== Nevezetességei ==
*[[Keresztelő Szent János]] tiszteletére szentelt plébániatemploma 1753-ban épült. A 18. és 19. században oldalhajókkal bővítették, 25 méter magas harangtornya 1837-ben épült. Orgonáját Carlo de Beni építette.
*A Kaštelirből Labincibe menő út mellett áll a [[13. század]]i [[Szentháromság]] plébániatemplom<ref>[https://registar.kulturnadobra.hr/#/details/Z-2479 Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2479.]</ref>, freskóit a 15. század elején festették. A déli falon a koldusnak köpönyegét adó Szent Márton és Szent István vértanú megkövezése, az északi falon a sárkányölő Szent György látható más szentekkel. A falakon glagolita feliratok láthatók, mely az itteni korabeli horvát kultúra bizonyítéka. A templomot [[1623]]-ban megújították, eredetileg a višnjani Szent Antal templomhoz hasonlóan kőlapokkal volt fedve. Márvány oltárát Corner képe díszíti. Anyakönyveit 1654-től vezetik, ma a zágrábi állami levéltárban találhatók. A templom mellett római villa maradványai láthatók, melyeket az 1920-as években tártak fel.
*Labincitől egy kilométerre délre, Komumber falutól nem messze találhatók a [[Szent Mihály]] apátság romjai, mely megkülönböztető nevét (de sub terra) a temploma alatti sírboltról kapta. A templom északi falainak egy részén kívül csak növényzettel borított halmok és az egykori kolostor falainak egy része látható. A kolostor kezdetei a [[9. század]] elejéig mennek vissza, amikor egy Telmone, vagy Selmone nevű gazdag nemes a birtokából adományozott területen a bencés atyák számára megalapította. Azt, hogy már akkor is volt-e a templom alatt sírbolt nem lehet tudni, de később már a Szent Mihály oltár körüli terület alatt biztosan létezett a kripta. A kolostor megalapítása után rövidesen vita keletkezett a poreči püspökség és az apátság között a kolostor és földjei miatt. Giuliano poreči püspök az apátságot a saját alattvalójának tekintette, az apátság azonban [[853]]-ban [[II. Lajos római császár|II. Lajos itáliai király]] védelme alá helyezte magát. Később azonban (1060. március 4-i diploma) a püspök és a király kiegyezett és az apátságnak tizedet kellett fizetnie. A végső döntést [[III. Sándor pápa]] mondta ki [[1177]]. [[április 5.|április 5]]-i oklevelében, melyben megerősítette a püspökséget a kolostor birtokában. A kolostor [[1529]]-ben pusztult el, csak egy kis templomocska maradt a helyén ahol a hívek összegyűltek. Utolsó papja az [[1811]]-ben említett Ivan (Giovani) Bernobić (Benobich) volt, aki 1821-ig szolgált itt. Megmaradt berendezését [[1824]]-ben a labinci Keresztelő Szent János templomba vitték át.