„Saturn V” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Hivatkozásjavaslatok funkció: 6 hivatkozás hozzáadva. |
Xia (vitalap | szerkesztései) |
||
350. sor:
A rakéta is és a köré szervezett infrastruktúra is hosszú ideig csak koncepció szintjén létezett. Ezek működőképességét még a repülések előtt le kellett tesztelni, amelyhez nem kellett teljes értékű űrhajó, illetve rakétarendszer, ezért az űrügynökség úgy határozott, hogy tesztek természetesen lesznek, csak költséghatékony módon, makettel. Így az erre a célra életre hívott teszt egyszerre volt a tervrajz állapotból kilépő rakéta kiszolgálási tesztje és a köré létrehozott infrastruktúra főpróbája.<ref name="MP_ch15_8">{{cite web|url=https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4204/ch15-8.html|author=Charles D. Benson és William Barnaby Faherty|title=Moonport: A History of Apollo Launch Facilities and Operations – 500-F Up and Out|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2020-03-18}}</ref>
A cél érdekében [[AS–500F]] néven (vagy másképpen az Összeszerelés Integráltság Tesztjármű) létrehoztak egy külsejében tökéletesen a később repülő Saturn V-re hasonlító eszközt, amellyel gyakorolni lehetett az összeszerelést, a szállítást, a start előkészületeit, éppen csak a felbocsátást nem. A rakéta a standard 3 fokozatból állt, csak éppen az első fokozatban egyetlen működőképes [[Rocketdyne F–1|F–1 hajtómű]] volt (a tesztekhez), feltölthető (és leereszthető) tartályai voltak, de azokat nem csatlakoztatták a hajtóművekhez, a repülést irányító [[Instrument Unit|IU]] ''(Instrument Unit)'' üres volt, és a rakéta tetején helyet foglaló [[Apollo űrhajó]] is csak egy üres makett volt, repülésre nem volt alkalmas. Ezt az alkalmatosságot szerelték össze a VAB-csarnok 1-es összeszerelő öblében [[1966]]. [[március 30.|március 30]]-ig, az IU-val bezárólag. A tesztek fő alanyai a 250 tonnás daruk voltak, amelyek a kulcselemei voltak az összeszerelő csarnoknak. A darukezelők már korábban megkezdték a gyakorlást egy {{szám|9.5|méter}} átmérőjű, vízzel teli gömbtartállyal (a legendárium szerint az mehetett át a vizsgán, aki egy tojásra rá tudta ereszteni a függesztményt úgy, hogy az nem tört össze). A darukezelők a Mobil indítóállvány platformjára eresztették az első fokozatot, majd az 59 méteres magasságú szerkezet tetejére illesztették a második fokozatot, majd arra a harmadikat. Az űrhajó csak később érkezett meg, így annak végső helyére illesztése csak [[1966]]. [[május 2.|május 2]]-án történt meg.<ref name="MP_ch15_8"/>
Az „álrakéta” úgy volt megszerkesztve, hogy annak csatlakozói működőképesek legyenek, így az összes elektromos, üzemanyag- és egyéb csatlakozást is beállították a technikusok az indítóállványhoz. A 39 elektromos és 232 pneumatikus kábel illesztése később jelentős csúszást okozott a tesztben, és a rakéta csak [[1966]]. [[május 25.|május 25]]-én gördült ki a VAB-csarnokból a hernyótalpas szállítójárművön, hogy a kb. 5 kilométeres utat megtegyék a 39A indítóállásig. A már célját ért rakétát később vissza kellett vinni az indítóállásból a csarnok menedékébe a [[Florida|Floridán]] átsöprő ''Alma'' [[Trópusi ciklon|hurrikán]] miatt. A visszaszállítás [[1966]]. [[június 8.|június 8]]-án ment végbe, majd június 10-én ismét megtette a szerelvény az utat az indítóállásig.<ref name="MP_ch15_8"/>
| |||