'''Otto Eduard Leopold von Bismarck''' ("Vaskancellár") ([[Schönhausen (Szász-Anhalt)|Schönhausen]], [[1815]]. [[április 1.]] – [[Friedrichsruh]], [[1898]]. [[július 30.]]) porosz családból származó államférfi, 1865-ben [[gróf]] ''(Graf)'', 1871-ben [[herceg]] ''(Fürst)'' lett, 1890-es lemondásakor megkapta a Lauenburg hercege ''(Herzog)'' nem örökíthető címet. 1862–1871 között [[Porosz Királyság|Poroszország]] miniszterelnöke, majd 1871-től a német császárság kancellárja ''(Reichskanzler)''. Sikerre vitte a harminckilenc német királyság, fejedelemség, városállam egyesítését. Ezt egymás közötti politikai-hatalmi ellentéteik helyett gazdasági érdekeik előtérbe helyezésével, közös [[gazdasági integráció|vámunióval]] kezdte, és több regionális szövetség létrehozásával folytatta. A magát a német ajkú területek vezetőjének tartó [[Habsburg Birodalom|Ausztriát]] diplomáciai manőverekkel izolálta, majd 1866. július 3-án a [[Hradec Králové|Königgrätz]] melletti csatában megverte. A német egységet ellenző [[Franciaország]]ot 1870–1871-ben háborúban győzték le a poroszok vezette német szövetségesek és [[Párizs]] elfoglalása után, 1871. január 18-án a [[versailles]]-i kastély tükörtermében kikiáltották a német császárságot. Ezzel Poroszország királya [[I. Vilmos német császár|I. Vilmos]] néven német birodalmi császár, Bismarck pedig a birodalom ''(Reich)'' első kancellárja lett, és maradt 1890-ig. Vezetésével a második német császárság egységes, gazdaságilag és katonailag erős nagyhatalom lett, ma is ható szociális, egészségbiztosítási és oktatási rendszerrel.
Közismert beceneve a '''Vaskancellár'''.<ref>{{cite web|url=https://cultura.hu/aktualis/bismarck-a-vaskancellar/|title=Bismarck, a Vaskancellár|publisher=cultura.hu|date=2015-04-01|accessdate=2019-11-05}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1890_marcius_18_a_vaskancellar_benyujtja_lemondasat/|title=1890. március 18. – A Vaskancellár benyújtja lemondását|publisher=[[Rubicon (folyóirat)|rubicon.hu]]|accessdate=2019-11-05}}</ref>
