Már az [[1870-es évek]] végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással. [[1896]] karácsonyán [[Borsod vármegye|Borsod vármegyében]] kezdte el – [[Európa|Európában]] egyedülálló módon – [[fonográf]]ra rögzíteni a népdalokat. [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Béla]] jegyezte le fonográffelvételeit.
1900-ban a [[Párizsi1900-as Világkiállításpárizsi világkiállítás|párizsi világkiállításon]]on megrendezett ''Ethnográfiai Kongresszuson'' ismertette módszereit és eredményeit. A nemzetközi [[Néprajz|etnográfia]] is számontartotta ettől kezdve. Gyűjtései során mintegy hétezer dalt rögzített. 1896-ban a Magyar Néprajzi Társaság titkárának választották, később maga is alapított társaságot, a La Fontaine Társaságot, s annak elnöke lett. 1911-ben választották be a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjainak sorába. [[Finn nyelv|Finn]], [[Francia nyelv|francia]], [[Német nyelv|német]], [[Angol nyelv|angol]], [[Grúz nyelv|grúz]], [[Észt nyelv|észt]], [[Norvég nyelv|norvég]] nyelvből fordított. Leghíresebb a finn eredetiből fordított [[Kalevala|Kalevalája]]. Sokoldalú egyéniség volt, az [[1910-es évek]]ben bekapcsolódott az [[Eszperantó nyelv|eszperantó]] mozgalomba, a Magyar Országos Eszperantó Egyesület választmányi tagja (1920–1928), majd tiszteletbeli tagjaként (1928–1945) működött.
