Wikipédia

„Nagyvirágú kúszókaktusz” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Pásztörperc átnevezte a(z) Hylocereus megalanthus lapot a következő névre: Nagyvirágú kúszókaktusz: magyar neve
szerk.
1. sor:
{{Taxobox
| name = HylocereusNagyvirágú megalanthuskúszókaktusz
| image = Hylocereus megalanthus1EDWARD.jpg
| image_caption = Hylocereus megalanthus
15. sor:
| binomial_authority = (K. Sch. ex Vpl.) Bauer in CSI 17:28' (2003)
}}
[[Fájl:Yellow pitaya.jpg|bélyegkép|left| sárga pithaya]]▼
A '''''Hylocereus''''' (korábban ''[[Selenicereus]]'') '''''megalanthus''''' egy széles körben elterjedt és termesztett kultúrnövény, termése az ún. sárga pithaya.
 
A '''nagyvirágú kúszókaktusz''' ''(Hylocereus megalanthus)'' egy széles körben elterjedt és termesztett kultúrnövény. Termése az ún. sárga [[pitaja]]. Korábban a [[Selenicereus]] nemzetségbe sorolták; egyes forrásokban ma is így szerepel.
== Elterjedése és élőhelye ==
== Származása, elterjedése ==
[[Kolumbia]], [[Ecuador]], [[Peru]], [[Bolívia]] erdeiben [[epifita kaktusz|epifitikus]] 90–1800 m tszf magasságban; széles körben termesztik [[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]].
[[Kolumbia]], [[Ecuador]], [[Peru]], [[Bolívia]] erdeiben él.
 
== Megjelenése, felépítése ==
== Jellemzői ==
Gazdagon elágazó, bokros növény, 4  m magasra is megnőmegnövő bokros növény. Hárombordás, hullámos szélű [[hajtás]]ai három bordásak, hullámos szélűek, 1–2  m hosszúak, 30–60 mm átmérőjűek,. areoláinAreoláiban egy–három középtövis, [[Tövisés (botanika)|tövisek]] éskörben serték fejlődnek. 1-3 tövise széles alapú,A sárgásbarna. Fehértövisek [[virágalapja (botanika)|virágai]] 300 mm hosszúak, törékennyé válnak elvirágzás után. A pericarpium és a tölcsér zöldes színű, pikkelyei tövében fehér szőrök és areolánként 14-15 tövis fejlődik. Ehető [[termés]]e 110 mm hosszú, sárga, csak kevés tövist hordozszéles.
 
Fehér [[virág (botanika)|virágai]] 300 mm hosszúak, elvirágzás után törékennyé válnak. A [[pericarpium]] és a tölcsér zöldes színű, pikkelyekkel borított. A pikkelyek tövében fehér szőrök fejlődnek areolánként 14-15 tövissel. Ehető [[termés]]e 110 mm hosszú, sárga, csak kevés tövist hordoz.
▲[[Fájl:Yellow pitaya.jpg|bélyegkép|left| sárga pithaya]]
== RokonságiÉletmódja, viszonyaitermőhelye ==
Közeli rokona a [[Hylocereus setaceus]], mellyel együtt leginkább átmeneti morfológiát képviselnek a [[Selenicereus]] és [[Hylocereus]] [[Nemzetség (rendszertan)|genus]] között. A legutóbbi kutatások Selenicereus-Hylocereus [[hibrid (biológia)|hibrid]] eredetüket tartják valószínűnek, ebben az esetben a [[Hylocereus costaricensis]] és a [[Selenicereus inermis]] merülhet fel, mint szülőfaj, ugyanis e két faj szimpatrikus elterjedésű. [[Genomika]]i vizsgálatok alapján azonban legközelebb a [[Hylocereus ocamponis]], [[Hylocereus monacanthus]] és [[Selenicereus grandiflorus]] fajokhoz áll. A hibrid eredetet támasztja alá, hogy mind a Selenicereus, mind a Hylocereus fajok 2n=22, míg a Hylocereus megalanthus 2n=44 kromoszómaszámmal rendelkezik. A Selenicereus és Hylocereus fajok között kereszteződési barrier sem érzékelhető, ami támogatja azokat a nézeteket, miszerint a két nemzetséget össze kellene vonni.
 
A tengerszint fölött 90–1800 m-rel fordul elő. [[epifita kaktusz|Epifiton]]
A ''Salmdyckia'' subgenus tagja.
== Felhasználása ==
 
Sokfelé termesztik; főleg [[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]].
 
{{fő|pitaja}}
 
== Rokonsági viszonyai ==
A [[Selenicereus]] [[nemzetség (rendszertan)|nemzetség]]ből létrehozott ''Salmdyckia'' subgenus tagja.
 
== Források ==
* Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. {{ISBN|0-9538134-5-2}}
* Tel-Zur N. et al. (2004): Genetic relationships among Hylocereus and Selenicereus vine cacti (Cactaceae): evidence from hybridization and cytological studies. Annals of Botany 94(4). pp. 527–534; doi:10.1093/aob/mch183
{{Taxonbar}}
{{Portál|Biológia}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyvirágú_kúszókaktusz”