„Minimális pár” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
a
 
== Prozódiai elemek alapján meghatározott minimális párok és sorozatok ==
 
Vannak olyan nyelvek, amelyekben nemcsak a beszédhangok tulajdonságai, hanem beszédhangok által hordozott prozódiai, azaz [[Szupraszegmentális tényezők|szupraszegmentális elemek]] is jelentésmegkülönböztetők, esetenként csak a utóbbiak. Ilyenek elsősorban az ún. [[tonális nyelv]]ek, amelyekben a [[Tónus (nyelvészet)|tónusnak]], azaz a [[szótag]] hangmagasságának és ennek esetleges, a szótagra korlátozott változásának viszonylag nagy szerepe van a jelentésmegkülönböztetésben. Az ilyen tónust tonémának nevezték el [[Analógia (nyelvészet)|analógia]] útján, a fonémát véve alapul. Ezen nyelvek között egyesekben kevesebb, másokban több tónus van. A kínai [[mandarin nyelv]] például öt hangmagassággal és négy tónussal rendelkezik. Egy olyan hangsornak, mint ''ma'' ([[pinjin]] átírással) öt jelentése van, tehát azok a szavak, amelyek ezeket hordozzák, a következő minimális sorozatot képezik:<ref name="dubois_483">Dubois 2002, 483. o.</ref><ref name="eifring_4_18">Eifring – Theil 2005, 4. fejezet, 18. o.</ref>
 
[[Fájl:Pinyin Tone Chart.svg|bélyegkép|A [[mandarin nyelv]] tónusai. Sorrendben: egyenletesen magas (ā), emelkedő (á), eső-emelkedő (ǎ), hirtelen eső (à)]]