„Carlo Botta” változatai közötti eltérés

Az orvosi pályára készült és [[Torino|Torinó]]ban le is tette az orvosi szigorlatot. Mint köztársasági érzületű ifjút bebörtönözték; kétévi fogság után kiszabadulván, előbb [[Svájc]]ba, majd [[Franciaország]]ba ment, ahol mint katonaorvos a francia hadseregbe lépett. [[IV. Károly Emánuel szárd–piemonti király|IV. Károly Emánuel]] lemondása után tagja lett a piemonti ideiglenes kormánynak, [[Piemont]]nak Franciaországgal való egyesítése után pedig az Eridano-kerület kormányzásával bízták meg. Az osztrákok és oroszok győzelmei után visszatérvén Franciaországba, [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte]] a [[marengói csata]] után a kormányzótanács tagjává nevezte ki. Amikor [[Piemont]] a francia császárság provinciája lett, 1804-ben Bottát a Dora-kerület képviselőjévé választotta, amire aztán hosszabb időre Párizsban telepedett meg. Itt írta egyik főművét, az ''Egyesült Államok függetlenségi harcainak történeté''t ''(Storia della indipendenza degli Stati Uniti)'' és egy epikus költeményt: ''Camillo o Veji conquistata''. 1815 után öt évig a római akadémia rektora volt és itt alkotta meg ''Storia d'Italia dal 1789 al 1814'' című munkáját. Visszatérve Párizsba, egy olaszokból álló irodalompártoló társaság megbízásából megírta [[Olaszország]] történetét, ott kezdve tárgyalását, ahol Guicciardini elhagyta: ''Storia d'Italia, continuata de quella del Guicciardini'' (20 kötet). Azonkívül írt néhány kevésbé jelentékeny francia történelmi munkát is. Botta azoknak a puristáknak iskolájához tartozott, akiknek fő céljuk volt az olasz próza tisztaságát helyreállítani; munkáinak becse főképp nyelvezetükben van, míg történelmi kritika és tárgyilagosság dolgában gyengék.