„Gustav Mahler” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Művei |
a Hivatkozásjavaslatok funkció: 8 hivatkozás hozzáadva. |
||
43. sor:
[[Fájl:GustavMahler Terézkrt7.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|[[Emléktáblák Budapest VI. kerületében|Gustav Mahler emléktáblája egykori lakhelyén, a Teréz körút 7. szám alatt]]]]
Bemutatta [[Pietro Mascagni]] ''[[Parasztbecsület]]'' című [[Opera (színmű)|operáját]] is, amely a budapesti siker után (1890. december 26.) indult világhódító útjára. Talán a legnagyobb siker [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] ''[[Don Giovanni]]''jának 1890. december 16-i előadása volt. Ezen magyar vendéglátói meghívására kelletlenül részt vett [[Johannes Brahms]] is. A [[nyitány]] után felébredt, az előadás után pedig a színpadra rohanva köszönte meg „a legkitűnőbb Don Giovanni-előadást”. Ettől kezdve Mahlert a legjobb operakarmesternek tartotta (bár zeneszerzőként fenntartásai voltak vele szemben).
Mindenre kiterjedő szigorú takarékossággal a „Mahler-Beniczky érának sikerült csökkentenie, sőt aktívumra fordítania az operai deficitet. […] Sok előadás zenei színvonala emelkedett, de ez, úgy látszik, nem csábította a közönséget a szinházba, mert a saját bevételek csökkentek.”{{refhely|Tallián 1984| 83 o.}}
70. sor:
1901. február 24-én délután a Filharmonikusok koncertjét, este Mozart ''[[A varázsfuvola (opera)|Varázsfuvolájának]]'' ünnepi, 110. előadását vezényelte. Éjjel erős aranyérvérzést kapott,<ref>Aranyérrel küszködött már Budapesten is, ahol műtéten is átesett, de élete végéig gyakran okozott neki panaszt.</ref> alig élte túl. Ezen az előadáson jelen volt a Mahlernál 19 évvel fiatalabb, feleannyi idős [[Alma Maria Mahler-Werfel|Alma Schindler]]. Személyesen csak novemberben ismerkedtek meg,<ref>Alma később kiadott naplója szerint ekkor egy társasági vacsorán találkoztak először, amit [[Georges Clemenceau]] sógornője – Mahler a párizsi turnén ismerte meg – tiszteletére adott bécsi nővére. Ezzel szemben 1995-ben előkerült egy kétségtelenül eredeti, Mahlertől Almának küldött képeslap 1899. július 5-i postabélyegzővel. id. J.Carr</ref> és 1902. március 9-én összeházasodtak. Felesége szintén zeneszerzéssel próbálkozott, kevés sikerrel. Két gyermekük született, házassága nem volt felhőtlen, felesége elnyomó vetélytársat látott benne, meg is csalta [[Walter Gropius]] építésszel, akihez Mahler halála után feleségül is ment. Felesége szülei (neves festőművészek) ismertették meg az akkori kor ifjú lázadó művészeivel ([[Arnold Schönberg]], [[Alban Berg]], [[Max Reinhardt]], [[Gustav Klimt]], [[Stefan Zweig]]), csodálta előadásait [[Romain Rolland]], [[Thomas Mann (író)|Thomas Mann]] és még egy ifjú vándormunkás, [[Adolf Hitler]] is.
Három hónappal esküvője után egy német kisváros, [[Krefeld]] nyári fesztiválján, a helyi zenekarral, de a nézőtéren számos hírességgel (köztük ''[[Richard Strauss]]''-szal), bemutatta az 1896-ban befejezett ''Harmadik szimfóniáját'', amivel élete legnagyobb sikerét aratta.<ref>Más kortársak a csúcsnak Wagner ''Tisztán és Izolda'' 1903. február 21-i előadását tartják, sokak szerint pedig a ''Nyolcadik szimfónia'' 1910-es [[berlin]]i bemutatója az.</ref> Majd három év szünet után gyorsan újabb szimfóniákat (4–8.) és dalokat, köztük a ''Kindertotenlieder (Gyermekgyászdalok)'',<ref>1891-ben, a három dalt Friedrich Rückert német költő (1788–1866) versére, akinek további négy versét zenésítette meg.</ref> írt vagy fejezett be. A ''Nyolcadik szimfónia'' nyolc hét alatt született, s olyan hatalmas zenekari és kóruslétszámot kívánt, hogy „Ezrek szimfóniája” néven emlegették. Bécsben sikeres, nagy rajongótábora volt, de a „szakmán” belül mindenkivel (zenészek, énekesek, vezetés) feszült volt a viszonya. Jellemző, hogy bár játszották, de szimfóniái közül egyetlen bemutatóját sem tarthatta Bécsben. Annál gyakrabban adott koncertet nagy sikerrel külföldön, húsznál is több nagyvárosban.<ref>[[Amszterdam]], [[Trieszt]], [[Szentpétervár]], [[Bázel]], [[Berlin]], [[Strassbourg]] stb.</ref>
[[Fájl:Philadelphia Orchestra at American premiere of Mahler's 8th Symphony (1916).jpg|bélyegkép|300px|A ''Nyolcadik szimfónia („Ezrek szimfóniája”)'' amerikai bemutatóján [[Leopold Stokowski]] vezényelte a Philadelphia Zenekart, 1916-ban]]
89. sor:
== Jelentősége ==
Mahler korai művein [[Anton Bruckner]] hatása érezhető. [[Richard Wagner (zeneszerző)|Richard Wagner]]t tekintette zenei példaképének, de soha nem próbálkozott opera írásával. Érett szimfóniáiban a romantikus szimfonikus zene fejlődésének végpontjáig jutott. A szépség megszállottja volt, romantikus képzeletű művész, akinek műveiben a szuggesztív hatású részek, a hallható boldogságkeresés fogják meg a hallgatót. Több szimfóniájában (2., 3., 4.) énekhangot is szerepeltet, a Nyolcadik szimfónia pedig egy szokatlanul nagy zenekarra és kórusra írt monumentális [[kantáta]]. Élete során művei sikeresek voltak, de ezek a sikerek nem voltak átütő erejűek.
Halála óta azonban elnyerték helyüket a zeneirodalomban, és a Mahler-kultusz nyomán műveit rendszeresen előadják, és egyre több hangfelvétel készül belőlük. 1985-ig mindössze 619 felvétel volt ismert műveiből, tíz év múlva 1168, a legújabb, születésének 150. évfordulójára kiadott [[diszkográfia]] szerint a hangfelvételek száma már 2774. Egyedül az Ötödik szimfóniájának 225 felvétele listázott különböző karmesterekkel és zenekarokkal. Sajnálatos, hogy bár korában a hanglemez-technika már ismert volt, valódi lemezfelvétel nem maradt utána. Mahler 1905-ben [[Lipcse (Németország)|Lipcsében]] a [[M. Welte & Söhne|Michael Welte Társaságnál]] gépzongora-tekercsre ''(notenrolle)'' játszotta zongorán a 4. és 5. szimfónia első tételeinek, valamint az 1892-ben kiadott dalciklus második és hetedik dalának átiratát. A felvételeket korábban néhány lemeztársaság kuriózumként, kis példányszámban lemezen és CD-n is kiadta.
108. sor:
* Klavierstück (1875) (elveszett)
* Herzog Ernst von Schwaben – opera (1875, Revideálva: 1877) (elveszett)
* [[Szonáta]] hegedűre és zongorára (1875, Revideálva: 1877) (elveszett)
* [[Noktürn]] csellóra és zongorára (1876?) (elveszett)
* a-moll zongoranégyes (egy tétel készült el) (1876)
* g-moll [[scherzo]] zongoranégyesre (befejezetlen, valószínűleg az a-moll zongoranégyeshez) (1876)
* Szimfonikus preludium, c-moll (1876)
* Szimfónia (1876?) (elveszett)
118. sor:
* Andante-tétel egy zongoraszonátához (1876?) (befejezetlen, csak néhány lapnyi töredék)
* Zongoraötös (elveszett) (1876?)
* [[Vonósötös]] (elveszett) (1876–78?)
* Szimfónia (1877. szeptember) (elveszett)
* Szvit zongorára (1877. szeptember) (elveszett)
126. sor:
* Északi-szimfónia (vagy szvit) (1878–82?, elveszett)
* Zongoranégyes (1879)
* Preludium a tervezett [[Argonauták]] c. operához (1879) (Mahler a művet beküldte a Beethoven-pályázatra; elveszett)
* 3 korai dal tenorhangra és zongorára (1880. február-március)
# Im Lenz (Tavasszal)
| |||