„Unió (amerikai polgárháború)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kisebb javítás, nem volt teljesen érthető a mondat. |
→Uniós tagállamok: Elírás kijavítása |
||
6. sor:
[[Kalifornia]], [[Connecticut]], [[Illinois]]. [[Indiana]], [[Iowa]], [[Kansas]], [[Maine]], [[Massachusetts]], [[Michigan]], [[Minnesota]], [[Nevada]], [[New Hampshire]], [[New Jersey]], [[New York]], [[Ohio]], [[Oregon]], [[Pennsylvania]], [[Rhode Island]], [[Vermont]], [[Wisconsin]]; s a határ menti államok: [[Delaware]], [[Maryland]]. A duális kormánnyal rendelkező államok, részben az északiakhoz, részben a déliekhez húztak: [[Missouri (állam)|Missouri]], [[Kentucky]], [[Nyugat-Virginia]], [[Virginia]], [[Tennessee]]. Fejlett [[ipar]], [[kereskedelem]], [[vasút]]i, [[posta]]i összeköttetés jellemezte az Unió területét. Hajóiparuk, [[haditengerészet]]ük is jó volt, főleg békeidőkhöz, az állandó katonaság létszáma nem volt magas, fegyverraktáraik is szegényesek voltak, a polgárháború kitörésekor mindezeket fejleszteni kellett, a katonai létszám emelésére önkénteseket toboroztak, az önkéntesek legnagyobb része (mintegy fele) nem a nagy városokból jött, hanem Új-Anglia és Középnyugat farmjairól. Az önkénteseket ki kellett képezni, eleinte erre kevés idő állt rendelkezésre, s kevés képzett katonatiszt. Tehetséges hadvezérekből is kevés akadt eleinte az északiaknál, az unionista államok pedig gyors győzelmet akartak, a győzelem csak lassan sikerült, a polgárháború második szakaszában, Amerika legnagyobb és leghosszabb háborújában. A polgárháború első éveinek sikertelenségei után, 1863 júliusában 4 napos zavargás tört ki [[New York]]-ban, amely 105 halálos áldozatot követelt, akiket a Uniónak a rend helyreállítására kivezényelt katonái öltek meg. Más városokban is akadtak zavart keltő elemek, akik békekötésre biztatták volna Lincoln elnököt [[Jefferson Davis]]el, a déliek elnökével. Ez a hangulat azonban nem volt általános, a férfiak a súlyos véráldozatok ellenére is kitartottak Lincoln elnök mellett, s harcoltak az egységes Unióért. A zsold nem volt magas, mindössze 13 dollár havonta, inkább a kötelességtudat, a bajtársakhoz való ragaszkodás, s a gyávaságnak még a látszatától való félelem tartotta helyükön a katonákat. Talán épp e háború hozta meg, hogy az államból haza lett az ott élők számára, a katonáknak, s a hátországoknak is.
[[Fájl:Demand Legal comparison.jpg|bélyegkép|jobbra|"Zöldhasú" ötdolláros papíralapú pénz ([[1862]])]]
A polgárháborúig csak [[arany (kémiai elem)|arany]]pénz volt az Egyesült Államokban, de a kereskedelem lebonyolításához ez nem volt elegendő, annál is inkább nem, mert a lakosok otthon tartalékolták az aranypénzt tekintettel a háborús körülményekre. Hamarosan mind az északiaknál, mind a délieknél bevezették a [[Pénzjegy|papíralapú]] pénzt, a lakosok bizalmatlanok voltak, de hamarosan tekintélye lett a "
Mind pénzben, mind élőerőben és fegyverekben az Unió volt fölényben, ehhez már csak jó hadvezérek kellettek, a háború második felében fel is tűntek azok a hadvezérek, akik katonailag a szárazföldön is győzelemre vitték az unionisták ügyét, az Egyesült Államok egyben tartását, ők voltak [[Ulysses S. Grant]], [[William Tecumseh Sherman]] s élükön [[Abraham Lincoln]] elnök. Olyan harci módszerek alakultak ki, amelyek már előre vetítették a 20. századi két világháború eszköztárát is (lövészárkok ásása és huszadik századi nyelven "a felperzselt föld" taktikája, Shermannak az a felfogása, hogy nem csak a katonákkal kell harcolni, szenvedjen a polgári lakosság is, amely támogatja a lázadást).
| |||