Wikipédia

„Jak–200” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
GTaylor44 (vitalap | szerkesztései)
236 szerkesztés
Hivatkozásjavaslatok funkció: 5 hivatkozás hozzáadva.
a elirasok jav., "nowiki"-k ki, átfogalmaz
16. sor:
|ár =
}}
A '''Jak–200''' a [[szovjetunió|szovjet]] [[Jakovlev]] tervezőiroda kétmotoros gyakorló [[bombázó]] repülőgépe, melyet az [[1950-es évek]] elején fejlesztettek ki a bombázó repülőgépek pilótáinak és navigátorainak kiképzésére. A speciálisan navigátor-kiképzéshez szánt változatának '''Jak–210''' a típusjelzése. Mindkét változatból egy-egy prototípust építettek. Sorozatgyártásra nem került sor, a fejlesztési programokprogramot 1956-ban törölték.
 
==Története==
A Szovjetunióban az [[1940-es évek]] végére fejlesztették ki, majd állították szolgálatba az első sugárhajtású könnyűbombázó repülőgépeket. Az 1950-ben rendszeresített [[Il–28]]-nak a kiképző-gyakorló változatát, az Il–28U-t elkezdték ugyan kifejleszteni, azonban igényként merült fel egy olcsón üzemeltethető, egyszerű felépítésű és könnyen kezelhető dugattyús motoros kiképző bombázó repülőgépre, mely átmenetet képez az alapkiképzésre használt [[Jak–18]] és az Il–28 között. (Hasonlóan ahhoz, ahogyan az [[1950-es évek]] elején a vadászrepülők kiképzésénél a [[Jak–18]] mellett a [[Jak–11]]-et használták vadászkiképző [[repülőgép]]<nowiki/>ként.)
 
A Szovjetunió Minisztertanácsa 1952. áprilisi határozatában bízta meg a JakovletJakovlev-tervezőirodát (OKB–115) a kiképző bombázó repülőgép kifejlesztésével. A tervezőirodának meghatározott harcászati-műszaki paraméterek alapján a háromszemélyes, 300 kg bombaterhelésű gépnek 2200 m-es magasságon el kell érnie a 400 km/h-s sebességet, szolgálati csúcsmagassága 6000 m, hatótávolságának legalább 1150 km-nek kell lennie. A követelmények szerint a gép előkészített talajú repülőtérről 400 m-es felszállási úthosszal rendelkezhet, leszállósebessége 120–130 km/h. A gép típusjelzése kezdetben ''Jak–26'' volt, de ezt rövidesen megváltoztatták. Két változat fejlesztése folyt párhuzamosan. A Jak–200-as változat a bombázók pilótáinak kiképzésére szánt repülőgép volt, melyben a növendék és az oktató számára alakítottak ki helyet a pilótakabinban, az övegezettüvegezett orr-részbe nem építettek be sem ülést, sem bombacélzó és egyéb navigációs berendezéseket.
 
A Jak–210-es változat a légi bombázó navigátorok és lövészek kiképzésére szolgáló változat volt, melyet a csapatoknál a pilóták kiképzésére is lehetett használni. Ennek a változatnak a személyzete alapesetben három fő volt. Az oktató-pilóta a pilótakabinban, a navigátor-növendék és annak oktatója a törzs orr-részében foglalt helyet. Lehetőség volt negyedik személy elhelyezésére is, pilótakiképzés és gyakorlás esetén egy pilóta növendék foglalhatott helyet a pilótafülkében.
 
Kialakítását és konstrukcióját tekintve a két gép egyforma volt, csak az orr rész kialakításában különbözött. A gép berendezései és műszerei, valamint a személyzet elhelyezése az Il–28-tat követte. Tervezésénél a Jak–16 utasszállító repülőgépet vették alapul, felhasználták annak motorjait, vezérsíkjait és szárnyát.
 
A Jak–200-zal 1953. április 10-én hajtották végre az első felszállást, majd július 29. és szeptember 10. között végrehajtották az állami [[berepülés]]eket. A berepülési program során több hiányosságra derült fény. A gép rossz repülőtulajdonságokkal rendelkezett, nehezen vezethető volt és nem volt megfelelő a hosszstabilitása. Problémák jelentkeztek a pilótafülke és a légcsavarok jégtelenítésénél is. A hosszstabilitás javítására 35 cm-re megnövelték a törzshosszt és a törzs felső részén, a függőleges vezérsíkhoz egy, a törzsön előrenyúló kiegészítő nyúlványt építettek. Átalakították a szárnyakat is. A fesztávot 10 cm-rel növelték, a húrhosszt pedig csökkentették. A változtatások eredményeként a gép súlypontja előrébb került, javult a kormányozhatóság, ugyanakkor a változtatások miatt a gép üres tömege 120 kg-mal nagyobb lett. Növelték az üzemanyagtartály méretét is, így a felszálló tömeg összességében 195 kg-mal nőtt. Emiatt kismértékben csökkent a legnagyobb sebessége és az emelkedőképessége. A módosított géppel 1954 januárjától folytatták a repülési próbákat.
34. sor:
 
==Műszaki jellemzői==
A Jak–200 és Jak–210 teljesen fémépítésű, közép[[szárny]]<nowiki/>as, kétmotoros repülőgép.
Az egyfőtartósegy főtartós szárny három részes. Középen, a két motor között helyezkedik el a téglalap alaprajzú szárnyközép (centroplán), a szárny külső része [[trapéz]] alaprajzú. Futóműve tricikli elrendezésű, orrfutós. A gép sárkányszerkezete duralból készült félhéjszerkezet. A kormányfelületek azonban vászonborításúak, a [[fékszárny]] a centroplánon azonban fémborítású. A két darab, héthengeres, egykoszorús, 520 kW teljesítményű [[Svecov AS–21]] csillagmotorokat a szárnyakhoz alulról csatlakozó hajtóműgondolába építették. A motorok változtatható állásszögű, kéttollú VIS–11V–20A fém [[légcsavar]]t hajtottak. A hajtóműgondolába előre húzták be a fűfutókat, míg az orrfutó hátrafelé húzódott be. A futóművek pneumatikus működtetésűek.
 
A Jak–200 és a Jak–210 között a legjelentősebb különbség a berendezésekben volt. A Jak–210-nél a törzs orr részében a navigátor-bombairányzó növendék és oktatója számára alakítottak ki munkahelyet a szükséges navigációs és célzóberendezésekkel együtt. A Jak–210-re a törzs alsó részébe beépítették az Il–28-on is alkalmazott ''PSZBN–M'' bombacélzást segítő radarberendezést, melyet egy ovális, majd később csepp formájú áramvonalas burkolat alatt helyeztek el. Emellett felszerelték egy ''OPB–6SZR'' típusú optikai bombacélzó berendezéssel is, valamint egy ''AFA–BA–40'' fényképezőgéppel, mely 15 fokkal hátrafele nézett, hogy a bombázás eredményét le tudja fényképezni. A Jak–210 változatban szerelt berendezések miatt a Jak–200-nál 632 kg-mal nagyobb lett az üres tömeg. A többlet tömege miatt csökkentették az üzemanyag mennyiséget, de a felszálló tömeg így is elérte az 5422 kg-ot. A Jak–210 szárnyára hat darab, egyenként 50 kg-os légibomba rögzítésére szolgáló bombazárat szereltek, mellyel a bombavetést lehetett gyakorolni.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Jak–200”