„Szlovákia történelme” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Taz (vitalap | szerkesztései) →A Szlovák Nemzet Memoranduma: történetírás |
Taz (vitalap | szerkesztései) →A honfoglalástól Buda elestéig: linkjav |
||
174. sor:
A [[15. század]]ban a husziták a térség egy részét uralmuk alá hajtották. Közrejátszott ebben, hogy a helyi (főként szláv) lakosság, illetve nemesség<ref>például a [[Ludányi]]ak egyes tagjai</ref> egy része is melléjük állt, a nagyvárosok (elsősorban a Szepességben) azonban ellenálltak. [[Losonc]]ot a husziták elfoglalták és [[Losoncapátfalva|Apátfalván]] erődöt emeltek, amelyet 1451-ben [[Losonci csata|sikeresen megvédtek]] [[Hunyadi János]] seregével szemben.<ref>Jozef Drenko 2001: Kláštor a bitka pri Lučenci r. 1451. In: Husiti na Slovensku. Lučenec, 89-101.</ref> Felvidéki uralmuk azonban „gyökértelen" volt.<ref>A huszitizmus feltételezhető szellemi-vallási hatásai inkább a [[Szerémség]]ben jelentkeztek</ref> A husziták itteni hatalma végül Mátyás király alatt tört meg, miután birtokcserével engedelmességre késztette [[Jiskra János|Jan Giskrát]] (1462<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/S/S%C3%A1ros%20v%C3%A1rmegye.html Magyar katolikus lexikon: Sáros vármegye]</ref>) és az utolsó felvidéki huszita vezérrel, [[Svehla|Svehlával]] is leszámolt (1467 [[nagykosztolányi csata]]). Híresebb vezérek voltak még [[Akszamit Péter]] (nevezetes az [[Bártfai levéltár]]ban lévő Bártfa városának címzett fenyegető levele,<ref>[[Szádeczky Lajos]] 1882: A XV. sz. cseh rablók két levele Bártfa városához, [http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt04111201/5_0_2_pg_202.html Történelmi Tár 1882, 202–203]</ref> a [[Sárospataki csata|sárospataki csatában]] 1458-ban esett el) és [[Talafusz]].<ref>http://www.hangyamate.hu/Almenuk/Tortenelem/Huszita_bontas/tort_alm_huszita_4sor.htm</ref> A pusztítások következménye volt [[Késmárk]] és [[Lőcse]] közti ellenségeskedés is.<ref>[http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=14771&Itemid=89 Felvidék ma - Lőcse]</ref>
Mátyás halála után Magyarországon ismét trónviszály tört ki, melynek felvidéki részén [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] és testvére [[I. János lengyel király|János Albert lengyel herceg]] hadakoztak. [[Hanuš Haugvic z Biskupic|Fekete Haugwitz]] és [[Szapolyai István]] főkapitány az ausztriai várak kiürítésével felszabaduló hadakkal az [[eperjesi csata|eperjesi csatában]] döntötték el a testvérharc kimenetelét. Szapolyai Istvánnak a rendek elzálogosították a nyugat felvidéki városok jövedelmeit, s a csatát követően lett az ország leghatalmasabb főura, s testvére [[Szapolyai Imre]] halálát követően megszerezte a [[nádor]]i címet is. A [[Szapolyai család]] [[szepesség]]i központtal meghatározó mozgatói lettek a következő évtizedek, a kora újkori Magyarország és [[Erdély]] történéseinek.
A középkori falvak kutatásában mérföldköveknek számítottak [[Belo Polla]] munkái (Nemessány–Zsaluzsány a Szepességben), illetve [[Alojz Habovštiak]] összefoglaló műve (Középkori falu Szlovákia területén).
| |||