„Húrláb” változatai közötti eltérés

== Fajtái ==

=== Vonósok ===

A legtöbb [[vonós hangszer]]nél a láb a hangszertető és a húrok közé van beszorítva, a tapadó súrlódás tartja a helyén. A láb talpacskáinak pontosan kell a tetőhöz illeszkedniük. Fontos, hogy a húrok a lábon átfutva bizonyos szögben megtörjenek, hogy kellő nyomóerőt fejtsenek ki rá. A húrok végei a [[húrtartó]] közvetítésével itt a hangszer végéhez vannak rögzítve. A húrok vonóval való megszólaltatása megköveteli a magas húrlábat, mivel annak a vonó által gerjesztett, a hangszertetővel nagyjából párhuzamos síkban történő húrrezgést át kell alakítani arra merőleges irányú rezgésre, hogy a hangszertető azt átvehesse. Ennek megvalósításában a [[Lélek (hangszerrész)|lélek]] is közreműködik.

{{-}}

 

=== Pengetős hangszerek ===

A [[pengetős hangszerek]] egy részénél is előfordul ez a megoldás (pl. [[mandolin]]), de itt nem előnyös a túl magas húrláb, ezért esetenként a hangszertető van kissé megtörve, hogy a húrok nyomóereje ennek ellenére biztosítva legyen. Ebben az esetben is fontos, mint a vonósoknál, hogy a láb a lehető legpontosabban a tető görbületéhez illeszkedjen.

{{-}}

Más pengetős hangszereknél, ahol viszonylag kisebb a húrok húzóereje (pl. bélhúrok esetén), csomózásos rendszerű húrlábat alkalmaznak. A húrláb ilyenkor a tetőre van ragasztva, a nyílásain a húrt átfűzik, egyfajta csomóval rögzítik. Ebben az esetben a láb egyben húrtartó is. A [[lant]]oknál, régi [[gitár]]oknál alkalmazták ezt a módszert.

{{-}}

A mai akusztikus, klasszikus gitárok többségénél elkülönül egymástól a húrtartó és a húrláb funkciója, de a két rész szorosan egybe van építve. A húrok csomózással vannak rögzítve, majd egy csontból vagy más kemény anyagból készült nyergen megtörve haladnak tovább. Ennek előnye, hogy a nyereg cseréjével a húrok magassága bizonyos határok között beállítható.

[[Kategória:Hangszerészet]]