„Skorpiók” változatai közötti eltérés

906 bájt hozzáadva ,  2 hónappal ezelőtt
Címke: HTML-sortörés
Mivel Magyarországon alapvetően egy fajuk sem honos (nagy ritkán egy-egy példány ha előfordul), önálló magyar neve nem alakult ki, jelölésére a magyar nyelvű könyvek, cikkek a 19. század első feléig kizárólag a [[Latin nyelv|latin]] eredetű skorpió = scorpius szót használták, Ekkor [[Bugát Pál]] magyar nevének a ''bökölő'' szót javasolta, mivel a skorpió „bökve öl”. Az új kifejezés nem honosodott meg, bár [[Czuczor Gergely]] és [[Fogarasi János]] 1862-ben kiadott nagy szótára még számon tartotta.<ref>[http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/errata/batha_nyt3.html [[Bartha Lajos]]: Sosem volt csillagképek]</ref>
 
== Származásuk, elterjedésük ==
 
Őseik már a [[paleozoikum]]ban kifejlődtek a tengerekben. Alakjuk hasonlított a [[tengeri skorpiók]]éhoz, de utótestük nem lapos evezővel végződött, hanem tövisben. testhosszuk megközelíthette az 1 m-t. Az oxigént a vízből az utótest hasoldalán kialakult felszívó hártyák vonták ki; ezeket kitines lemezek vették körül. A lemezeknek csak elülső, harántos része ízesült az utótesthez, így a lemezekkel előre-hátra csapkodva hajthatták a friss vizet a hártyák fölött kialakult kamrákba. Ragadozók voltak, a zsákmányt nagy összetett szemükkel vették észre.
A szárazföldi skorpiók jelentősen különböznek tengeri őseiktől. 300 millió éve a legnagyobb fajuk még mintegy 30&nbsp;cm hosszú volt; azóta méretük tovább csökkent. Szemük kisebb és egyszerűbb lett; már csak körülbelül negyven lencséből állt össze. Külső vázuk mikroszkópos vizsgálata kimutatta, hogy testükből számos érzékszőr állt ki — ezek a jelek együttesen arra utalnak, hogy éjszakai életmódra tértek át.
 
== Elterjedésük ==
A fajok többsége trópusi; gyakoriságuk a sarkkörökhöz közelítve csökken. A legnagyobb faj, a császárskorpió [[Nyugat-Afrika]] párás esőerdeiben ([[nyugat-afrikai faunatartomány]]) él. Kinyújtott teste akár 21&nbsp;cm hosszú is lehet — egyes sivatagi fajok azonban csak pár milliméteresek.
A fajok többsége trópusi; gyakoriságuk a sarkkörökhöz közelítve csökken. Leginkább sivatagokban és félsivatagokban élnek, továbbá a füves szavannán, trópusi erdőkben, az [[árapály]]-övezet partjain, illetve esetenként barlangokban is. Az ''Alacran tartarus'' faj barlanglakó és a felszín alatt akár 800 méterrel is megtalálható. Néhány faj a fákon él. Hiányoznak viszont a [[Boreális éghajlat|boreális]] ökoszisztémákból; a [[Tajga|tajgán]] és a [[Tundra|tundrán]] nem élnek meg.
 
A fajok többsége trópusi; gyakoriságuk a sarkkörökhöz közelítve csökken. A legnagyobb faj, a [[császárskorpió]] [[Nyugat-Afrika]] párás esőerdeiben ([[nyugat-afrikai faunatartomány]]) él. Kinyújtott teste akár 21&nbsp;cm hosszú is lehet — egyes sivatagi fajok azonban csak pár milliméteresek.
 
Amerikában elterjedési területük Kanada déli részétől Dél-Amerika déli részéig terjed. A legnagyobb biológiai sokféleség a mexikói sivatagi területeken található.
 
Európában Ausztria és Magyarország vonalától délre, a [[Mediterrán éghajlat|mediterrán]] térségben találhatók meg.
Romániában a [[Déli-Kárpátok]]ban él az ottani egyetlen faj, a [[kárpáti skorpió]].<ref>Új Magyar Lexikon: Skorpió (1962)</ref>
 
== Megjelenésük, felépítésük ==