„Kvantum-szuperpozíció” változatai közötti eltérés

Térjünk vissza a kétfelé osztott cipősdobozhoz, amelyikben 50-50% valószínűséggel találjuk meg az elektront a válaszfal egyik vagy másik oldalán. Képzeljük el most azt, hogy a doboz egy légmentesen lezárt szobában van, amelyben egy ember tartózkodik. A doboz, amiben az elektron található azonban összeköttetésben áll egy detektorral, amelyik egy előre meghatározott pillanatban megállapítja, hogy az elektron a doboz egyik, előre kiszemelt felében tartózkodik-e. Ha a doboznak ebben a felében nincs jelen az elektron, akkor semmi sem történik. Ha viszont a detektor észleli az elektron jelenlétét, akkor a szerkezet egy adag mérget önt a szobába, amelyik ott szétáradva megöli az embert. A józan eszünk azt diktálja, hogy 50% esélye van a túlélésre, és 50% esélye a halálra. A koppenhágai értelmezés szerint, mivel egyetlen külső megfigyelő sem láthatta, mi történik, ezért amikor a detektor a kiválasztott fél-dobozt megvizsgálja, akkor ahelyett, hogy az elektron hullámfüggvénye összeomlana, az egész szoba hullámfüggvénye az állapotok szuperpozíciójának állapotába kerül, ahol az egyik állapot az élő embernek (van), a másik pedig a halott embernek (nincs) felel meg.