„Légiharc-rakéta” változatai közötti eltérés

Az infravörös önirányítású rakéta hőkeresője az ellenséges légi objektum által kibocsátott infravörös hullámokat érzékeli, és a rendszer az infravörös hullámok forrásába irányítja a rakétát. Jellemzően erős infravörös hullámokat bocsát ki a repülőgépek hajtóműve. A rendszer előnye, hogy [[rádiólokátor]] nélkül is alkalmazható, az ellenséges cél nem érzékeli a befogást, valamint, hogy radarral nehezen észlelhető objektumok (például lopakodó technológiát alkalmazó célok) ellen is hatékony. A kis hatótávolságú (max. ~20 km) közelharc rakéták többnyire infravörös önirányításúak. Az infravörös önirányítás hátránya, hogy hatékonysága függ a légköri viszonyoktól, [[infracsapda|infracsapdák]] kilövésével a rakéta eltéríthető céljától, és a Nap irányában korlátozottan alkalmazható. A korszerű rakéták egyre inkább zavar-védettek, infracsapdákkal nehezen terelhetők el.