„Hunfalvy Pál” változatai közötti eltérés

532 bájt hozzáadva ,  2 hónappal ezelőtt
Adalék a Bach-rendszerhez való viszonyára.
(uppsz, bocsánat, Csigabi hasznos szerkesztése is eltűnt, visszaállítottam)
(Adalék a Bach-rendszerhez való viszonyára.)
 
[[Filozófia]]i, [[jogtudomány]]i és [[teológia]]i tanulmányokat folytatott [[Miskolc]]on és [[Késmárk]]on. [[1833]]-ban [[Podmaniczky Károly]] gyermekeinek nevelője lett. 1838-tól [[ügyvéd]]i gyakorlatot folytatott. 1842-től a [[késmárki evangélikus főiskola]] jogtudománytanára, [[1846]]-tól igazgatója. [[1840]]-től foglalkozott nyelvészettel. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] idején képviselőként a Habsburgokkal való megbékélést sürgető, a trónfosztást ellenző [[Békepárt]] tagja<forrás?>. A trónfosztást kimondó és a függetlenségi nyilatkozatot deklaráló debreceni országgyűlés jegyzője volt.<ref>Fodor István: idegen hatalmak kényszerítették-e ránk a „finnugor elméletet”?[http://www.tte.hu/egyezzunkki/3x_fodor.pdf]</ref> Emiatt [[Julius Jacob von Haynau|Haynau]] 1850. július 5-én a debreceni magyar országgyűlés más, a Habsburgok trónfosztásában részt vett tagjával együtt halálra ítélte, ám az ítéleteket azonnal kegyelmi záradékkal látta el, és a képviselőket szabadon bocsátotta, illetve kegyelemben részesítette. (Az eljárás összesen 23 képviselőt érintett). [[Toldy Ferenc]] segítségével 1851-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia|Akadémia]] könyvtárosa lett. Ezt a tisztséget haláláig betöltötte.
 
[[1850]]. október 7-én habilitációját a Bach-rendszer kormányzata elutasította. A görög és a latin nyelv magántanárságáért folyamodó Hunfalvy beadványát [[Leo Thun]] birodalmi vallás- és közoktatásügyi miniszter arra hivatkozva utasította vissza, hogy a politikai helyzetre való tekintettel nem bízhatja az ifjúság nevelését megbízhatatlan, a forradalmi eseményekben kompromittált személyre.<ref>Szentpétery Imre: A Bölcsészettudományi Kar Története 1635-1935. Budapest, 1935. 404. o.</ref>
 
[[1849]]–[[1850|50]] telén kezdett [[finn nyelv|finnül]] tanulni, majd [[1850]]-ben amnesztiát kapott. [[1851]]-ben ismerkedett meg [[Reguly Antal]]lal, [[1857]]–[[1858|58-ban]] segített vogul anyagának rendezésében. Ő hívta [[Budenz József]]et 1858-ban [[Göttingen]]ből Pestre, hogy tanulmányozza a később [[finnugor]]nak nevezett nyelveket. Nyelvészeti folyóiratot indított ''[[Magyar Nyelvészet]]'' címen, majd [[1862]] és [[1874]] között a ''[[Nyelvtudományi Közlemények]]'' szerkesztésére is megbízást kapott.