|
Némely államban a kancellárok hatásköre az idővel igazságszolgáltatásra, valamint a külügyekre is kiterjedt. Emellett azonban egyetemek, lovagrendek és más testületek is bírtak kancellárral. A régi Német-Római Császárságban Németországot illetőleg a mainzi érsek, Olaszország részére a kölni érsek, Gallia részére (per Galliam et regnum Arelatense) a trieri érsek volt a főkancellár. Később jelentőséggel csak a [[mainz]]i érsek tisztsége bírt, amenynyiben a választásoknál a birodalmi gyűléseken stb. egészen a birodalom megdőltéig, mint kancellár szerepelt.
Az 1867. évi észak-német szövetség első tisztviselője a szövetségi kancellár volt, akinek helyébe a német birodalom visszaállításakor a [[birodalmi kancellár]] lépett. Franciaországban a kancellár (Chancelier de France) volt az első állami tisztviselő. Mivel hatásköre később az igazságügyekre is kiterjedt, [[XI. Lajos francia király]] óta rendszerint a jogtudósok közül nevezte ki, még pedig élethoszsziglan. Angliában a lord-kancellár Lord High Chancellor, az igazságügyminiszter, a lordok házának és a legfőbb bíróságnak elnöke ; a lancasteri hercegségi kancellár tárcanélküli miniszter, a Chancellor of the Exchequer, pénzügyminiszter. Ausztriában régente az udvari egyesített kancellária elnöke, ahova a külügyek is tartoztak, viselte e címet.
Magyarországon a kancellár . tisztéttisztségét egykor szintén egyháziak látták el. Címük néha a nótárius magister capellanus, comes capellae. Később, ugy látszik a 15. századtól megkülönböztetik a főkancellárt (sarnmus cancellarius), ez a kettős-pecsét őre, a király személye mellett tényleg működő udvari kancellártól (cancellarius aulicus), aki a titkos pecsétet őrzi. A főkancellári cím az esztergomi érseket, mint az ország prímását az 1741. X., 1751. III. t.-cikkek által megerősítve örökösen illeti meg és igy máig is viseli. A Habsburgok alatt az udvari kancellária Bécsbe költözik és az osztrák kancelláriától több tekintetben függő helyzetbe jut, mígnem II. Mátyás alatt visszanyeri önállóságát és I. Lipót, III. Károly, Mária Terézia, I. Ferenc idejében nyert szervezettel, mint magyar királyi udvari kancellária, az ország főkormányszéke lesz. Élén a főkancellár állott, mellette két alkancellár, tizenkét tanácsos a főpapi, főúri és nemesi rendből kinevezve működtek. A király e hivatal segélyével gyakorolta felségjogait ugy a törvényhozás, mint a pénz- ósés hadi ügyek kivételével, a kormányzás és bíráskodás körében ; sőt a kancelláriának a magyar államot érdeklő ügyekre is volt befolyása. Megszűnt az 1848. III. törvénycikkel, de az októbori diploma alapján 1861. visszaállíttatik és egész 1867-ig működött. Erdélynek szintén volt kancelláriája, körülbelül hasonló szervezettel ós hatáskörrel, mely ugyancsak 1848., illetve 1867. oszlott fel. Horvátország és Szlavónia hajdan a királyi udvari kancellária alatt állottak, de 1860. külön kancellária szerveztetett rószökre, mely az 1868. XXX. t.-c.-kel sziint meg. <ref> Pallas nagy lexikon 10. kötet: Kacs-Közellátás (1895) 97.- 98. old. </ref>
|
