„Richard S. Ewell” változatai közötti eltérés

| polgári foglalkozása = ültetvényes arisztokrata

}}

 

== Ifjú évei ==

=== A Manassasi csatáig ===

A polgárháború közeledtével Ewell túlnyomórészt szecesszióellenes, unionista érzelmeket látszott táplálni,{{refhely|Fredricksen|664 o.}} de mikor hazája, Virginia az elszakadás mellett döntött, 1861. május 7-én benyújtotta leszerelési kérelmét és belépett a Virginiai Ideiglenes Hadseregbe. Május 9-én ezredesi rangban vették át a lovassághoz. A május 31-én [[Fairfax Court House-i ütközet|Fairfax Court House mellett vívott]] kisebb összecsapásban vállon találták, s ezzel az első tiszt lett, aki a konfliktus során megsebesült.{{refhely|Pfanz|124–128. o.|Pfanz2|165. o.}} Június 17-én előléptették dandártábornokká és dandárparancsnoki beosztást kapott a konföderációs [[Potomac hadserege (Konföderáció)|Potomac hadseregben]]. Részt vett a [[Bull Run-i csata (1861)|Első manassasi csatában]], de a harci cselekményből kimaradt.{{refhely|Pfanz|135–141. o.}} A konföderációs állások jobbszéle, Union Mills jutott neki. [[P. G. T. Beauregard]], a hadsereg parancsnoka egy jobbszárnyi támadást akart indítani, de utasítása eltévedt és ezután a figyelmét elvonta saját balszárnyának megkerülése. Noha a konföderációs hadsereg nem hagyta magát és szerencsétlenségét átvészelte, majd a győzelmet is kivívta, Ewell reputációja megszenvedte az esetet.{{refhely|Pfanz2|165. o.}}

Órákkal a csata után Ewell megemlítette Jefferson Davis elnöknek, hogy a Konföderáció győzelméhez szükséges lenne a rabszolgák felszabadítása és felfegyverzése a hadsereg számára. Jómaga hajlandó lett volna fekete egységet harcba vezetni. Davis lehetetlenségnek nevezte az ötletet és a téma többször nem merült fel. Ewell [[Patrick Cleburne]]-höz hasonlóan azon konföderációs tisztet közé tartozott, akik úgy gondolták, hogy a háborúban rasszra való tekintet nélkül minden lehetséges emberi erőt mozgósítani kell.{{refhely|Pfanz|139. o.}}

 

Miután Lee a [[Hétnapos ütközet hadjárata|Hétnapos ütközet hadjáratában]] az uniós hadsereget visszaűzte kb. 20 km-re a [[James (folyó)|James-folyó]] partjára, a Shenandoah-völgyben hagyott szövetségi erők ellen fordult. Ennek élére időközben [[John Pope (tábornok)|John Pope-ot]] nevezték ki, aki átkeresztelte a haderőt [[Virginiai hadsereg]] névre. Pope gondosan átültette a gyakorlatba az északi politikusok által követelt háborús keménységet és a civil lakosságot terrorként érte eljárása. Mikor Pope első hadparancsában arról nyilatkozott, hogy a Nyugati hadszíntéren, ahonnan ő jött, mindig csak az ellenség hátát látták, Ewell erre azt jegyezte meg: ''„Hát az én csapataimnak a hátát nem fogja látni. A gatyájuk amúgy is teljesen ki van szakadva hátul és ettől aztán elakadna a szava ennek a nyugati szájhősnek.”''{{refhely|Pfanz|238. o.}} Ekkoriban a konföderációs haderőben még nem volt hadtestparancsnoki beosztás, így Lee Jacksont „szárnyparancsnokként” három hadosztállyal küldte Pope ellen, a sajátját, Ewellét és A. P. Hillét irányítva. Utasítása világos volt: „azt akarom, hogy hatástalanítsa Pope-ot.”{{refhely|Pfanz|238. o.}}

 

 

Ewell továbbra is rendkívül szerény maradt. ''„Ahol a nyomtatás Ewellről beszél, Jacksont kell behelyettesíteni. Az előrehaladást vezető hadosztályom mozgását ahol nekem tulajdonítják, ott valójában Jackson műveleteiről volt szó.”'' - hárította el megint az érdemeket magától{{jegyzet*|Ezzel a kritikát is egycsapásra megszüntette, mindenki értésére adva, hogy nem saját jószántából vesztegette idejét a megkerülő manőverre.}}. Egy ismerős hölgynek írt levelében így szólt: ''„Tökéletesen együttérzek Önnel a háború aggasztó kilátásaiban. Körülbelül {{szám|100000}} emberi lényt mészároltak már le a a borzalom minden elképzelhető válfajában és háromszor ennyi a sebesült, mindezt csupán pár fanatikus abolicionista és elvtelen politikus miatt, akik támogatói alsószoknyába, meg pantallóba öltözött nők és gyermekek[ként viselkedő férfiak].”'' A katonáival szemben néha másokat végtelenül mulattató kirohanásokat produkált. Egy hadnagy nem állította elő a Ewell által kért tíz futárt. Ewell megtalálta és lehordta a bűnöst, majd megkérdezte, hogy miért nem jelentkeztek a futárok. - Tábornok úr, én azt gondoltam... - de nem jutott tovább, mert Ewell a szót belé fojtva kifakadt: ''„Maga „gondolta”? „Gondolta”?! Milyen jogon gondol maga bármit is?! Hajtsa végre, amit mondok, hadnagy úr! Tegye amit mondok!”''{{refhely|DSF|2. kötet, 49-50. oldal}}

Ewell tanácskozásán riasztó hír érkezett [[William Smith|William „Extra Billy” Smith]]{{jegyzet*|William Smith 65 éves politikus volt, nem volt szakképzett karriertiszt, és ekkor már megválasztott, de még hivatalát el nem foglalt virginiai kormányzó volt. A katonák szempontjából olyan politikus, akivel érdemes nem bajuszt akasztani. Az előléptetéseknél előnyben részesített katonai akadémiát tisztekkel szemben Smith elégedetlen kijelentésekre ragadtatta magát és nem volt ajánlatos megszégyeníteni. Smith dandárja három virginiai ezredből állt, melyek összlétszáma nem érte el a 900 főt, tehát könnyen nélkülözhetőek voltak.}} dandárjától, miszerint szövetségi katonaság közeledik a York úton, nagyjából a konföderációs csapatok háta felé. Early nem adott hitelt alárendeltjének, de Ewell úgy vélte, nem engedhetik meg maguknak, hogy ne vizsgálják ki, ezért Gordon dandárját a fenyegetés irányába fordította. Rodes azt jelentette, hogy három harcképes dandárja maradt, kettő túl nagy veszteségeket szenvedett ahhoz, hogy ismét harcba küldjék. Ennek ellenére szükségesnek látták a támadást, Rodes tehát felsorakoztatta csapatait és Early dandárjai felét a nem létező szövetségi támadás ellen irányította.{{jegyzet*|A XII. szövetségi hadtestből [[Alpheus Williams]] hadosztálya valóban Gettysburgtől keletre nyomult észak felé a Benner's Hill takarásában, mert a menet megkezdésekor még azzal az információval rendelkezett, hogy az I. és XI. hadtest Gettyburgtől északra harcban áll és egy-egy hadosztálynyi segítséget kérnek a jobb- és balszárnyukra. A két hadtest megfutása után azonban a a Benner's Hilltől északra való felsorakozás értelmetlenné vált. A szövetségi katonák tömegét látták a konföderációs felderítők és jelentették Ewellnek. Williams elérte a Hanover utat, majd az új utasításnak megfelelően visszahúzódott. A Hanover út és a York út még Gettysburg akkori határán kívül egymásba torkollt.{{refhely|Pfanz4|95-97. o.}}}} Ewell Campbell Brown hadsegédet A. P. Hill hadtestéhez küldte megkérdezni, hogy milyen egységekkel fogják segíteni a támadást, az ott parancsnokló Lee-től Taylor őrnagy tolmácsolásában az a választ kapták, hogy a jobbszárny sajnálatos módon semmilyen egységet nem tud támadásba küldeni a Cemetery Hill ellen, mindössze tüzérséggel fogják támogatni a rohamot.{{refhely|Atkinson}}{{refhely|DSF|3. kötet, 95-97. o.}}

 

<!---

But there was an alternative: near Cemetery Hill was another hill known as Culps Hill. Capturing this height would force the enemy to leave the position without a fight. Trimble offered to capture Culps Hill immediately, but Ewell waited for Johnson's division. Intelligence reported that the hill was still clean[''i'' 2]. Johnson's division soon arrived, and Ewell ordered it to occupy the hill[87][88].--->