„Berlin” változatai közötti eltérés

16 bájt hozzáadva ,  13 évvel ezelőtt
a
Berlin történelme során mindig vonzotta a bevándorlókat és nyitott volt irányukban. A legelső csoportos bevándorlás a 17. sz. végén történt Franciaországból, amikor [[Frigyes Vilmos]], a "nagy választófejedelem" mintegy 20.000 [[hugenotta]] menekült letelepedését engedélyezte. A "réfugiés" azonnal polgárjogot kaptak, szabad vallásgyakorlást biztosítottak számukra és szabadon használhatták a francia nyelvet. A legtöbb hugenotta a Friedrichstadtban telepedett le, a mai [[Gendarmenmarkt]] környékén. Első templomuk, a Francia Dóm is a Gendarmenmarkton található és fontos turisztikai látványosság. Habár a hugenották azóta teljes mértékben integrálódtak, a hugenotta, azaz francia kultúrális befolyás hatása mindmáig érezhető a város életében. A 19. sz. második felétől egyre fontosabb a [[szláv]] bevándorlás is. A II. Világháború után egyre több "vendégmunkás" ékezett Nyugat-Berlinbe többek között Dél-Európából és [[Törökország]]ból és szerződéses dolgozó [[Vietnám]]ból Kelet-Berlinbe. Berlinben található, 200.000 fővel a világ legnagyobb török közössége Törökországon kívül. 1990 után ujabb bevándorlási hullám jelent meg legfőképpen Oroszországból, ahonnan egykori német kisebbségiek illetve leszármazottjaik valamint zsidók telepedhedtek le Berlinben.
 
Berlin a II. Világháború óta különös politikai helyzete és a szabad kultúrális élete miatt fontos célvárosnak számitott és számít ma is Németországon belül. Mivel Nyugat-Berlin nem tartozott a legbiztonságosabb tartományok közé (minden oldalról a [[Berlini Fal|Fallal]] volt körülvéve), a bevándorlást a nyugat-német kormány folyamatosan szubvencionálta, többek között azzal, hogy a nyugat-berlini férfiaknak eltörölte a sorkatonasági kötelezettséget. Ennek következtében a 60-as, 70-es évektől egyre több alternatív (68-as) fiatal költözött Nyugat-Berlinbe, ahol Európa egyik legszabadabb alternatív szubkultúrája alakult ki.
 
===Vallás===
314

szerkesztés