„Időmértékes verselés” változatai közötti eltérés

A [[magyar nyelv]] azon kevés modern nyelv közé tartozik, amely természetétől fogva alkalmas az időmértékes verselésre (mivel a magyar nyelv eleve megkülönbözteti a hosszú és rövid magánhangzókat.), így [[Sylvester János]]tól [[Berzsenyi Dániel|Berzsenyin]] át [[Radnóti Miklós|Radnótiig]] sokan alkalmazták. Más indogermán (pl. svéd, angol, német) nyelvekben gyakran hosszú magánhangzók helyett a ritmus kedvéért olyan szótagokat használnak, ahol a mássalhangzók torlódása szabályozza a kicsengési időtartamot. Ez az úgynevezett analógiás (konstruktív) versépítő technika jól megfigyelhető [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]], vagy a svéd [[Georg Stiernhielm]] hexaméteres költeményeiben.

 

Az időmértékes verselés alapegysége a [[versláb]], melynek alapegysége a [[Mora (nyelvtan)|mora]]. Egy rövid szótag 1 mora, egy hosszú szótag 2 mora értékű. Ennek megfelelően megkülönböztethetünk 2, 3, sőt 4 morás verslábakat.

Az időmérték alapja a szótagok időtartama. A legismertebb időmértékes ritmusrend a görög-római verselés.