„Faust-szimfónia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kategória:Szimfóniák |
témák kottaképe |
||
34. sor:
A ''Faust-szimfónia'' háromtételes zenemű, és ahogy a darab alcíme – ''Három jellemkép Goethe nyomán'' – is mutatja, a három tétel a Faust témakör három főszereplőjének (Faust, Margit, Mefisztó), illetve jellemüknek zenei ábrázolása. Liszt nem elmeséli a Goethe-művet, hanem zenei portrét ír a három főszereplőről. Az ő programzenei műveiben a külső témaindíték mindig is csak egy kisegítő, gondolatébresztő eszköz, nem követi pontosan a forrásként jelölt mű történéseit. Így van ez a ''Faust-szimfóniával'' is. Liszt zenéje nem eseményeket, sokkal inkább hangulatokat, jellemeket ábrázol és ütköztet – színtisztán zenei eszközökkel. Ráadásul ezek a zenei karakterképek teljesen szubjektívek, Liszt elképzeléseit fejezik ki, a két szélső tétel akár önarcképnek is tekinthető. Liszt Faustja más, mint Goethéé: hősiesebb, erőteljesebb, határozottabb, mintha Byron Manfrédjának vonásai is felismerhetőek lennének benne, mintha [[Prométheusz (titán)|Prométheusz]] alakja is belevegyülne. Ez tudatos volt, egy levelében „polgári”-nak, kisstílűnek, tétovázónak nevezte Goethe hősét, míg a sajátját büszkének és erősnek.
[[Fájl:FaustTheme2.jpg|bélyegkép|300px|Faust második témája]]▼
'''Első tétel: Faust''' (Lento assai – Allegro impetuoso)<br>
Faust első témája:<br>
Nagyszabású tétel, általában 26 perc körüli időtartamban játsszák. [[Szonátaforma|Szonátaformájú]], amelynek már az első, [[cselló]]kon és [[Brácsa|brácsákon]] megszólaló, Faust „varázslói” jellemét megrajzoló dallamában Liszt kihasználja a teljes tizenkétfokú hangrendszert (ha nem is a 20. századi formában, de ne feledjük: a 19. század közepén vagyunk, a tizenkétfokú szerkesztési elvet csak mintegy ötven év múlva kezdik használni), így határozott tonalitást alig lehet felfedezni benne. A második Faust-motívum oboán, majd [[hegedű]]n szólal meg, de a szenvedélyes Faustot jelképező tulajdonképpeni főtéma csak később következik, és hegedűkön szólal meg. Ez a dallam fordul elő a továbbiakban a legtöbbször – természetesen rendre módosított formában. A tétel zárótémája egy fokozatosan kibontakozó, harsány dallamvonulat.▼
[[Fájl:Orchesterwerke Romantik Themen.pdf|450px|page=348|Faust első témája]]
▲[[Fájl:FaustTheme2.jpg|bélyegkép|300px|Faust második témája]]
▲Nagyszabású tétel, általában 26 perc körüli időtartamban játsszák. [[
[[Fájl:GretchenTheme.jpg|bélyegkép|300px|Margit témája]]▼
'''Második tétel: Margit''' (Andanto soave)<br>
Margit témája:<br>
[[File:Orchesterwerke Romantik Themen.pdf|450px|page=349]]
▲[[Fájl:GretchenTheme.jpg|bélyegkép|300px|Margit témája]]
Margit (a németben Gretchen) tétele a tiszta, „megváltó hatalmú”, szilárd pontot jelentő nőideál zenei arcképe. A tétel egyszerű dalformájú, finom és egyértelműen tonális dallamvilágú, érzékletesen, áttetszően hangszerelt anyag. Ezt a dallamot Mefisztó sem tudja eltorzítani, még a Mefisztó-tételben is változatlanul halljuk viszont. Faust témája a tétel közepén és a végén jelenik meg. Körülbelül 18 perc hosszúságú tétel.
'''Harmadik tétel: Mefisztó''' (Allegro vivace, ironico)<br>
Mefisztó témája:<br>
[[File:Orchesterwerke Romantik Themen.pdf|450px|page=350]]<br>
Szintén hosszú, 24–25 perces tétel. A gonosz, a démonikus Mefisztó (eredetileg Mephistopheles) ábrázolása a szimfónia egyik nagy újítása: Liszt úgy mutatja be a tagadás, a rombolás megtestesítőjét, hogy a Faust-tétel témáit eltorzítja, átalakítja groteszk, ironikus játékokká (talán az álmodozó Faust és a gonosz démon egyazon alak természetének két szélsőséges oldala?). [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók]] szerint a zene történetében „Liszt fejezett ki először zenével iróniát”. Az idézetszerű, módosított Faust-témákon kívül a tételnek egyetlen önálló témája van, az is inkább egy erőteljes ritmikus-akkordikus jellegű képlet. A tétel végén megjelenik a Mefisztót legyőző Margit, és az ő témája vezet át az epilógushoz. Faust elbukik ugyan, de megmenekül, megdicsőül, és ezt fejezi ki végül a [[tenor]] és a férfikar által énekelt szöveg, Goethe drámai költeményének sorai.
| |||