„Westmalle apátság” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
8. sor:
 
Viszontagságos idők jártak és a szerzeteseknek néhány hónapon belül menekülniük kellett a francia csapatok elől. A közösség a [[Észak-Rajna-Vesztfália|vesztfáliai]] Darfeld-Rosenthal kolostorban talált menedéket. 1802-ben 12 szerzetes tért vissza westmallei birtokra. 1811. július 28-án azonban [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] az összes trappista kolostort bezárattatta Franciaországban, így a szerzetesek 1814. augusztus végéig ismét rejtőzködni kényszerültek.
1815 és 1830 között a kolostor az [[Holland KirályságHollandia|Egyesült Németalföldi Királyság]] területén működött, ahol [[I. Vilmos holland király|I Vilmos]] és kormánya szintén el akarta törölni az olyan kontemplatív rendeket, mint a trappistáké. A westmallei szerzetesek ekkor iskolát alapítottak és egy vendégházat hoztak létre, hogy bizonyítsák társadalmi hasznosságukat.<ref>[https://www.trappistwestmalle.be/en/history-abbey A Westmalle apátság hivatalos weboldala, Az apátság története]</ref>
A [[belga szabadságharc]] után 1833-ban Engelbert Sterckx [[érsek]] jogot adott a kolostornak a trappista rend könyveinek kinyomtatására. Bár helyzetük továbbra is nehéz és bizonytalan volt, a közösség egyre nőtt. 1834-ben tárgyalások kezdődtek a pápai jóváhagyás megszerzéséről, hogy a rendházat apátsággá emeljék, amit 1836. április 22-én [[XVI. Gergely pápa]] és Engelbert Sterckx érsek rendelete érvényesített. A westmallei birtok és az apátság végül 1842. december 5-én lett a szerzetesi közösség törvényes tulajdona.
[[Fájl:Westmalle entrance.JPG|260px|bélyegkép|jobbra|Az apátság bejárata]]