„Időtükrözés” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Makroszkopikus jelenségek: a termodinamika második főtétele: entrópia van, entrópa nincs |
Hivatkozásjavaslatok funkció: 2 hivatkozás hozzáadva. |
||
27. sor:
Mivel a legtöbb rendszer az idő megfordítására nem szimmetrikus, érdekes megkérdezni, vannak-e egyáltalán szimmetrikus rendszerek. A [[klasszikus mechanika|klasszikus mechanikában]] időtükrözésre a ''v'' [[sebesség]] megfordul, de a [[gyorsulás]] nem. Ezért disszipatív folyamatokat sejthetünk az olyan folyamatokban, amik páratlanok ''v'' hatványaiban, de kifinomult kísérletek, amik az ismert disszipációs forrásokat kiküszöbölik, azt mutatják, hogy a mechanika törvényei időtükrözésre invariánsak.
Ugyanakkor egy töltött testre egy ''B'' mágneses mezőben mozogva hat a [[Lorentz-erő]] (∼''v''×''B''), és úgy tűnhet első látásra, hogy ez aszimmetrikus az időtükrözéssel szemben. ''B'' ugyanis szintén előjelet vált, mivel egy ''J'' [[elektromos áram]] hozza létre, ami előjelet vált, s így egy klasszikus részecske mozgása mágneses térben időtükrözésre szintén invariáns. Ennek ellenére érdemes ''lokálisan'' is vizsgálni az aszimmetriát, amikor a külső tér állandó, mint például a [[magnetooptikai effektus]] esetén. Ezért vizsgálhatjuk, milyen optikai jelenségek sértik lokálisan az időtükrözést (például [[Faraday-izolátor]]ok). A [[gravitáció]] törvényei szintén időtükrözési invariánsnak tűnnek a klasszikus mechanikában.
A fizikában elkülönítjük a mozgástörvényeket ([[kinematika]]) az erőtörvényektől ([[dinamika]]). A [[Newton-törvények]]et követve a [[kvantummechanika]] kinematikája úgy van felépítve, hogy nem tételez fel semmit az időtükrözéssel kapcsolatban. Ha a dinamika invariáns, a kinematika is, ha nem, akkor a kinematika mutatni fogja ezt az aszimmetriát.
55. sor:
Mindennek érdekes következménye van a részecskék [[elektromos dipólmomentumára]]. A dipólmomentumot az elektromos erőtérbe helyezett részecske energiaállapotának eltolódásán keresztül definiáljuk:
Δ''e'' = d·''E'' + ''E''·δ·''E'', ahol ''d'' a dipólmomentum és δ, az indukált dipólmomentum. Fontos tulajdonság, hogy az energiaeltolódás tértükrözés esetén előjelet vált. Viszont '''d''' egy [[vektor]], aminek várható értéke egy |ψ> állapotban arányos kell legyen <ψ|''J''|ψ>-vel. Így időtükrözésre invariáns állapotban a dipólmomentumnak el kell tűnnie, nemeltűnő elektromos dipólmomentum mind a ''P'', mind a ''T''-szimmetriát sérti. Vannak azonban elektromos dipólmomentummal rendelkező molekulák, például a vízé is ilyen. Ez azonban nem jelenti a T-szimmetria sérülését, mivel a víznek degenerált energiaállapotai vannak, s ilyenkor létezhet nemeltűnő dipólmomentum a T-szimmetria sértése nélkül is.
A [[nukleon]]ok elektromos dipólmomentumára talált kísérleti határok szigorú határt adnak az időtükrözési szimmetria sérülésére az [[erős kölcsönhatás]] esetén. Ez a [[CPT-invariancia]] felhasználásával erős megszorítást jelent az [[erős CP-sértés]]re.
| |||