„Nándorfehérvár elfoglalása” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
szóhasználat |
|||
58. sor:
Móré átszökött a szultán táborába és a vár védelmét ezután Oláh vette kezébe, s augusztus 3-án visszavert még egy török rohamot. Az áruló Móré megmutatta a falak gyenge pontjait, így [[augusztus 8.|augusztus 8-án]] a védők és a lakosság a fellegvárba szorult vissza. Itt még két általános oszmán rohamot vertek vissza (augusztus 15., augusztus 26.). A harmadik rohamot augusztus 27-én indította a török sereg és felrobbantotta a Nebojsza bástya, más néven a Kőles külső falát. A várban élelmiszer- és hadianyaghiány lépett fel és már csak 72 katona maradt életben.
A nándorfehérvári őrség a főleg szerbekből álló lakossággal együtt 66 napig folytatott hősies küzdelmet. Ez a következő 150 évben is a leghosszabb végvári küzdelem maradt, és csak [[Eger ostroma (1552)|Eger]] és [[Szigetvár ostroma|Szigetvár]] későbbi védelméhez mérhető.{{refhely|B. Szabó|46. o.|azonos=BSz46}}{{refhely|Szakály|154. o.}} Mivel felmentő hadak nem jöttek, Oláh Balázs [[augusztus 29.|augusztus 29-én]] szabad elvonulás fejében megadta magát. Ezután a törökök már a táborukban felajánlották az átállást, amit a magyarok nem fogadtak el, ezért a táboron kívül mind meggyilkolták őket. A város szerb lakosságának
A törökök a korábban többször hiába támadott Nándorfehérvár elfoglalását nagy sikernek, rendkívüli szerencsének értékelték. A szultán augusztus 29-ét egyenesen a saját szerencsenapjának tette meg, igyekezett nagy vállalkozásait erre a napra időzíteni. Valószínűleg ezért került sor a későbbiekben mind a mohácsi csatára, mind Buda elfoglalására augusztus 29-én.{{refhely|azonos=BSz46}}
| |||