„Inharmonicitás” változatai közötti eltérés

A [[Zene|zenei]] '''inharmonicitás''' egy [[hang]] hangszínképének (hangspektrumának) harmonikustól való eltérésére utal. Az inharmonikus spektrum vonalai ennek megfelelően nem egyenközűek, azaz a [[RészhangFelhangsor|részhangokfelhangok]] [[Frekvencia|frekvenciái]] nem pontosan az alaphang egész számú többszöröseire esnek.

Egyes [[Hangszer|hangszerek]] modelljéül szolgáló ideális rezgő közegek (pl. ideális rezgő [[húr]], ideális rezgő levegőoszlop) hangspektruma harmonikus, viszont a valódi hangszerek általában több-kevesebb inharmonicitást mutatnak. Közel harmonikus a spektrális jellege lehet például egy [[Anharmonicitás|anharmonikus]] oszcillátornak.

Ha a hangszínkép egészen gyenge az eltérést mutat a harmonikustól (pl. [[Zongora|zongoránál]] és [[Gitár|gitárnál]]), akkor azt sok hallgató közel harmonikusnak érzékeli, az inharmonicitás pedig a hang ''[[Érdesség|érdességét]]'' befolyásolja. Más esetekben a hangszínképben a részhangok elszórtan, nem a harmonikusnak megfelelő frekvenciák közelében találhatók, ekkor egy zenei hang megszólaltatásakor bizonyos esetekben több elkülönülő hang érzete egyszerre lép fel (ilyenek például a fa vagy fém hanglappal rendelkező ütőhangszerek). Extrém esetben, ha az inharmonikus hangszínképben az összetevők sűrűn helyezkednek el, <ref>{{Cite book |coauthors=Szigetvári Andrea |author=Horváth Balázs |title=Bevezetés a zenei informatikába |url=https://dtk.tankonyvtar.hu/bitstream/handle/123456789/3524/2011-0010_szigetvari_bevezetes.pdf?sequence=1&isAllowed=y |year=2014 |publisher=Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola |page=38–41}}</ref>

* Az ideális rezgő húr [[Hullámegyenlet|hullámegyenlete]] harmonikus spektrumú. Ha azonban figyelembe vesszük a valós húr merevségét, az már inharmonikus spektrumot eredményez.