„Inharmonicitás” változatai közötti eltérés

Ha a hangszínkép egészen gyenge az eltérést mutat a harmonikustól (pl. [[Zongora|zongoránál]] és [[Gitár|gitárnál]]), akkor azt sok hallgató közel harmonikusnak érzékeli, az inharmonicitás pedig a hang ''[[Érdesség|érdességét]]'' befolyásolja. Más esetekben a hangszínképben a részhangok elszórtan, nem a harmonikusnak megfelelő frekvenciák közelében találhatók, ekkor egy zenei hang megszólaltatásakor bizonyos esetekben több elkülönülő hang érzete egyszerre lép fel (ilyenek például a fa vagy fém hanglappal rendelkező ütőhangszerek). Extrém esetben, ha az inharmonikus hangszínképben az összetevők sűrűn helyezkednek el, <ref>{{Cite book |coauthors=Szigetvári Andrea |author=Horváth Balázs |title=Bevezetés a zenei informatikába |url=https://dtk.tankonyvtar.hu/bitstream/handle/123456789/3524/2011-0010_szigetvari_bevezetes.pdf?sequence=1&isAllowed=y |year=2014 |publisher=Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola |page=38–41}}</ref><ref name=":0">{{Cite web |title=How harmonic are harmonics? |url=http://www.phys.unsw.edu.au/jw/harmonics.html |work=www.phys.unsw.edu.au |accessdate=2021-11-27}}</ref>

Egyes hangszerek hangspektruma közel esik a harmonikushoz. Ennek egyik oka lehet az, hogy a hangszer konstrukciója révén a harmonicitást megbontó jellegek nem dominálnak, például a rezgő húr feszességétől függ, hogy az mennyire inharmonikus hangot ad. Azonban még nem tökéletesen harmonikus oszcillálást végző közegek is képesek harmonikus hangkeltésre, ha a gerjesztés spektruma kikényszeríti azt a móduscsatolás révén. Ez lényegében azt jelenti, hogy a gerjesztéssel nem a közeg sajátrezgéseit gerjesztik, hanem a gerjesztés maga harározza meg, hogy a rezgő közeg mely frekvenciákon rezonál. Vonósok esetén a húr nagy feszültsége, illetve a vonóval történő gerjesztés együtt eredményeznek harmonikus zenei hangot.<ref name=":0" />

Más hangszerek esetén az alapvetően harmonikus spektrumú rezgő közeg (amelynek a felhangjai közel esnek az alaphang egész többszöröseihez) viselkedését további tényezők befolyásolják. Ha a rezgő közeg bizonyos zavaró tényezők (perturbációk) hatására nem teljesen harmonikus oszcillálást végez, a jelenséget a fizikában [[Anharmonicitás|anharmonikusnak]] nevezik. Az anharmonikus oszcillátorként leírható hangkeltő rendszerek hangspektruma zenei értelemben gyakran inharmonikus jellegű. A gitárhúrok elvont modellje például harmonikus hullámegyenlettel írható le, azonban a valós húrok jellemzőit figyelembe véve a hangszínkép némileg módosul. Ha a gitárhúr feszültsége kisebb, anyagmerevsége nagyobb, vagy vastagsága nagyobb, akkor a keltett hang inharmonicitása jelentősebb.<ref name=":0" />