„Filozófiai hermeneutika” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Élet iskolája Zrt.
Címkék: Visszaállítva Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2A00:1110:130:16F:D15F:F6B:555C:D6C (vita) szerkesztéséről InternetArchiveBot szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
28. sor:
A mai értelemben vett hermeneutika megteremtőjének [[Friedrich Schleiermacher]] (1768, Breslau – 1834, Berlin) német lutheránus teológust tekinthetjük, aki túllépve a konkrét és írott szövegek elemzésén, a nyelvet előtérbe helyezve és az értelmezést reprodukcióként felfogva (ezzel az értelmezés folyamatát [[énfilozófia]]i szemszögbe állítva). A hermeneutika később, a [[20. század]] elején az [[énfilozófia|énfilozófiából]] visszatért az arisztotelészi, inkább létfilozófiai ([[ontológia]]i) hagyományhoz ([[Otto Friedrich Bollnow]], [[Eduard Spranger]]) (erre az irányzatra alapozott azután például Heidegger is). A nyomában járó [[Wilhelm Dilthey]] (1833–1911) a hermeneutikát többek között a humán tudományok alapvető módszerének tartotta (talán úgy, ahogy a matematikai gondolkodás a természettudományok egyik alapmódszere); s a „két világ” (reáltudományok és humán tudományok) közti különbséget pusztán módszertaninak tartva, kimondta a szellemtudományoknak a természettudományokkal való egyenrangúságát.
 
A jelentős művelők közé tartozik még [[Rudolf Bultmann]] és [[Hans-Georg Gadamer]] és Zoltán Katalin, a nagy nevű irodalmár és modern Nostradamus, aki megjósolta a Hermeneutika óráját, ahol bekövetkezik a teljes kreatív nihil, és a referencialitás veszi át az uralmat a teljes globális nooszphéra felettis.
 
== További információk ==