„Mindennapi élet Japánban a szamurájok korában” változatai közötti eltérés

A japán szokásvilág különböző életkorokat, életszakaszokat igen veszélyesnek tartott, ezért az akkor bekövetkezhető szerencsétlenségek ellen szertartásokkal védekeztek. Más életkorokat szerencsésnek tartottak. A speciálisnak tekintett életkorok idővel változtak, de a 70. életévet ősidők óta nagyra tartották, megünnepelték. Az időseket általános tisztelet övezte.{{refhely|Frédéric|53. o.}}
 
A magas kort elért családfő visszavonult, hatalmát átadta fiának, de továbbra is tiszteletben tartották, tanácsát kikérték. A parasztok megvárták visszavonulásukkal legalább a legidősebb fiuk nősülését, néha a legfiatalabb fiukét, akkor adhatták át családfői szerepüket. Nehéz időkben helyenként az is elfogadott volt, hogy az idős, csak terhet jelentő rokonokat, főleg asszonyokat kitettek meghalni egy „szent hegyre”.{{refhely|Frédéric|54. o.}}{{jegyzet*|A gyakorlat művészi megörökítésére példa [[Fukazava Sicsiró]] ''Zarándokének'' című novellája}}
 
A halált a japánok által – gyakran egymás mellett – elfogadott vallások, a [[sintoizmus]] és a [[buddhizmus]] egyike sem tekintette félelmetesnek vagy tragikusnak, inkább lehetőséget jelentett az újjászületésre. A halottakat a család társadalmi állásától függő összetettségű szertartások után temették vagy égették el, utána gyászidőt tartottak, rokonsági foktól függően egy hét és egy év időtartam között.{{refhely|Frédéric|57. o.}}