„Kerecsényi László” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kivégzett személyek kategória eltávolítva; Kivégzett katonák kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a Mikulov -> Mikulov (Břeclavi járás), replaced: → [[Mikulov (Břeclavi járás)| [[Wikipédia:AutoWikiBrowser|AWB |
||
3. sor:
==Élete==
Régi zalai nemesi családba született a [[16. század|XVI. század]] elején. [[Zala vármegye|Zalán]] kívül [[Zágráb vármegye|Zágrábban]] is voltak birtokai, így a [[törökök]] elleni harcban személyesen is érdekelt volt. [[1552]]-től [[Somogy vármegye]] főispáni székében találjuk, és ezzel párhuzamosan [[Szigetvári vár|Szigetvár várának]] kapitánya is volt. A várat jelentősen megerősíttette és kibővíttette, és e büszkeségének egyik levelében hangot is adott: ''„Amikor őfelsége pallérja meglátja az én bástyáimat... nem kell szégyenkezni.”'' [[1555]] végén azonban lemondott várkapitányságáról és egyúttal főispánságáról is.
[[1557]]-ben apja halála után testvéreivel, Andrással, Jánossal és Mátyással a birtokon osztozkodtak, amikor a törökök [[szlavónia]]i betörésének híre érkezett. Ekkor Kerecsényi [[Belovár-Kőrös vármegye|Kőrösbe]], [[Cirkvena]] várához, atyai részbirtokainak közelébe ment Lenkovics János zelinai császári véghely-kapitánnyal és Alapy Jánossal együtt, majd [[augusztus 19.|augusztus 19]]-én [[Sveta Helena (Szentivánzelina)|Szentilona]] mellett megtámadták és szétverték [[Ferhád pasa]] ötezer fős seregét. Ezért [[I. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd király]] [[1559]]-ben Kerecsényit az ország egyik zászlósurának tette meg, majd [[1560]]-ban [[Gyula (település)|Gyulára]] küldte a vár kapitányául és főispánul a csak ideiglenesen kinevezett ''törteli'' [[Kun Balázs]] helyére.
Kerecsényi előre kijelentette, hogy a várost nem szándékozza sokáig védeni egy esetleges török támadás esetén, de ez a várra magára nem vonatkozott. Aztán megérkezett [[Békés vármegye|Békésbe]], de amikor meglátta a gyulai várat, az olyan rossz állapotban volt, hogy még annak lebontása is megfordult a fejében. Ezt írta [[1561]]. [[március 21.|március 21]]-én [[Nádasdy Tamás]] nádornak: ''„Oly pusztába szállottam, minha mezőn volnék. Ha tisztán mezőn volnék, és népem volna, inkább bízhatnék hozzá. Ezt oly igen nehéz megépíteni, hogy könnyebb volna akárhol a mezőben új várat csináltatni. Az árkát be kellene tölteni és eléje húzni falat és más árkot ásni, de ezt számtalan munkával lehet csak... Az Úristen látja, hogy hozzákezdeni is rettenetes.”''
Talán a vár rossz állapota is oka lehetett annak, hogy a korábbi kapitányt, régi ellenségét, ''hevesi és somi'' [[Bornemisza Benedek]]et hűtlenkezelés címén feljelentette. Bornemiszát egyébként be is idézték [[Bécs]]be, de oda már nem jutott el, hiszen hosszú betegség után [[1561]]-ben meghalt. Még ugyanebben az évben Kerecsényi a hűtlenségbe esett Telegdy Mihály birtokainak jelentős részét kapta meg Nádasdy nádortól. Feltett szándéka volt korábbi várához hasonlóan Gyulát is megerősíteni. Aztán az egész [[Nagykunság]]ot arra kötelezte, hogy ezen túl neki adózzanak, annak ellenére is, hogy a terület az [[Egri főegyházmegye|egri püspök]] alá tartozott. Ekkor [[Verancsics Antal]] egri püspök Ferdinánd királyhoz fordult jogorvoslatért, de a király katonai okokra hivatkozva Kerecsényinek adott igazat. A lakosság sarcolását egyébként olyan mértékben túlzásba vitte a főispán, hogy már [[1560]]-ban meg tudta venni a [[morvaország]]i [[Mikulov (Břeclavi járás)|Nikolsburg]] várát, ahol később Judit lánya élt.
[[1562]]-ben meghívta Paolo Mirandola itáliai hadmérnököt, hogy [[Gyulai vár|Gyula várát]] megerősítse. Azonban nem tudta a mérnököt rendesen fizetni, így az a tervek befejezése és a kezdeti munkálatok után távozott. A vár felújítása ennek ellenére nem maradt el teljesen, Kerecsényi és emberei véghezvitték részben a feladatot a mérnök nélkül is. Volt olyan időszak is, hogy egyszerre háromezren dolgoztak, igaz a munkálatok így is csak nem sokkal az [[Gyula ostroma (1566)|ostrom]] előtt fejeződtek be.
Az [[1566]]. februári országgyűlésen [[Zrínyi Miklós (hadvezér)|Zrínyi Miklós]]sal együtt szólaltak fel a végvárak megerősítésének érdekében, de ekkor már késő volt, hiszen a török seregek már úton voltak [[Szigetvár]] és [[Gyula (település)|Gyula]] felé is. [[I. Szulejmán oszmán szultán|Szulejmán szultán]] a Szigetvár felé induló sereget személyesen vezette, míg Gyula ellen [[Pertev pasa|Pertev pasát]] küldte el. Pertev [[július 1.|július 1]]-jén érkezett Gyula alá, ahol Kerecsényi mindössze 2000 magyar és 600 német katonával (bár a források eltérő számokat adnak meg) kényszerült a várat védeni. Ezzel a török sereg nagyjából 15-szörös túlerőben volt. A várkapitány még az ostrom kezdete előtt kirohant a várból lovasaival és rátámadott a törökökre, így a meglepetés erejének köszönhetően a maréknyi lovas sokat megölt az ellenség közül. Kerecsényi Pertev pasa felszólítását, miszerint adja át a várat, visszautasította. Hasonló felszólítást egyébként [[II. János magyar király|János Zsigmond]]tól is kapott, de azt ugyanígy megtagadta. Két hónapig tartották a várat, miután Kerecsényi 8 napos fegyverszünetet kért. Ez idő alatt jutott arra az elhatározásra, hogy feladja várát. Így [[augusztus 30.|augusztus 30]]-án meg is egyezett Pertevvel, aki biztosította a védők szabad elvonulását fegyvereikkel együtt, de az ágyúkat nem vihették magukkal. Kerecsényi és a védők harmadnap ki is vonultak a várból az ágyúkat hátrahagyva a megállapodás szerint, de Pertev rájuk támadott, és többségüket megölték vagy fogságba hurcolták. Ezen a túlélő Kerecsényi annyira felháborodott, hogy egyenesen a pasa sátrába viharzott, hogy kérdőre vonja. Ez azonban balul sült el, hiszen láncra verték és előbb a szigetvári török táborba, majd [[Belgrád|Nándorfehérvárra]] vitték, ahol kegyetlenül megkínozták és néhány hónapnyi rabság és kiszabadításának eredménytelen kísérletei után végül kivégezték.
54. sor:
{{nemzetközi katalógusok}}
[[Kategória:1567-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:Magyar katonák]]
| |||