Wikipédia

„Kodály Zoltán” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Visszavontam 195.199.233.35 (vita) szerkesztését (oldid: 24451157): teszt/vandál
Címke: Visszavonás
36. sor:
 
== Élete ==
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten.<ref name="zoltánkeresztelő">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XZXN-977|title=familysearch.org Kodály Zoltán keresztelője}}</ref> Édesapja a egy férfiú magyar–flamand–cseh–morva felmenőkkel rendelkező Kodály Frigyes<ref>{{cite web|url=http://epa.oszk.hu/00800/00835/00127/2761.htm |title=KODÁLY ZOLTÁN ÉS TANÍTVÁNYAI Könyv egy korszakos jelentőségű 20. századi zenei-szellemi műhely kisugárzásáról |author=Ittzés Mihály |publisher=Muzsikalendárium |accessdate=2019-02-24}}</ref> (1853–1926),<ref>Halálesete Bp. VI. ker. állami halotti akv. 760/1926. folyószám.</ref> a [[Kecskemét vasútállomás|kecskeméti vasútállomás]] teherleadási pénztárnokaként, [[Szob vasútállomás|Szob]], [[Galánta vasútállomás|Galánta]], majd [[Nagyszombat vasútállomás|Nagyszombat]] állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy [[lengyelek|lengyel]] származású vendéglős lánya volt. Édesapja [[hegedű]]n, anyja pedig [[zongora|zongorán]] játszott és énekelt.<ref>[http://www.filharmonia.com/Htm/Kodaly_Zoltan.html Kodály Zoltán (1882–1967)], filharmonia.com</ref>
 
A [[galánta]]i népiskolában (1888–1892) és a [[Nagyszombat (település)|nagyszombati]] [[érsek]]i főgimnáziumban (1892–1900) végezte alsóbb tanulmányait. 1900. június 13-án jelesen érettségizett. Szeptemberben került Budapestre, s beiratkozott a budapesti [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Magyar Királyi Tudományegyetem]] magyar–német szakára, valamint felvételt nyert az [[Eötvös József Collegium|Eötvös Kollégiumba]], ahol [[Balázs Béla (író)|Balázs Béla]] volt a szobatársa. Az egyetem mellett beiratkozott az [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Országos Magyar Királyi Zeneakadémia]] zeneszerző tanszakára is. Zenei tanára [[Koessler János]] volt. Az iskola hangversenyein bemutatták ''c-moll nyitány''át (1899) és ''Esz-dúr trió''ját (1899). Erről később megjelent legelső (igen jó) [[kritika (publicisztika)|kritikája]] egy [[pozsony]]i lapban. 1904 júniusában megkapta a zeneszerzői diplomát. Szeptemberben újból beiratkozott a Zeneakadémiára, önkéntes ismétlőként.
46. sor:
1910. március 17-én, első szerzői estjén, hangszeres kompozíciókkal állt a nagyközönség elé. Augusztus 3-án Budapesten, a [[Budapest VI. kerülete|Terézvárosban]] feleségül vette [[Sándor Emma|Sándor (Schlesinger) Emmát]], Schlesinger Móric és Deutsch Sarolta lányát.<ref>A házasságkötés bejegyezve a Budapest VI. kerület polgári házassági akv. 972/1910. folyószáma alatt.</ref>
 
1909 és 1920 között kizárólag [[zongora]]- és [[zenekar]]-kíséretes dalokat, zongoraműveket és kamaradarabokat írt. Erre az időszakra esik például [[hegedű]]-[[cselló]] ''Szonátá''ja (1914), vagy [[cselló|gordogordonkára]]<nowiki/>örekedett írt ''Szólószonátá''ja (1915). Vokális alkotásaiban mindenekelőtt a magyar dalkultúra megteremtésére törekedett. Nem véletlen, hogy egyik dalsorozatának a ''Megkésett melódiák'' címet adta. Kodály ugyanis a magyar klasszikus költők, [[Arany János (költő)|Arany János]], [[Kisfaludy Sándor]], [[Berzsenyi Dániel]], [[Kölcsey Ferenc]], [[Csokonai Vitéz Mihály]], [[Balassi Bálint]] verseire írott műveivel próbálta pótolni azt a dalkultúrát, amely még e költők életében nem létezett. De a kortárs irodalom is felkeltette érdeklődését: [[Ady Endre]] verseit éppúgy megzenésítette, mint barátja, [[Balázs Béla (író)|Balázs Béla]] vagy [[Móricz Zsigmond]] alkotásait. Mindezek mellett dalainak köszönhetjük a nyelv hajlamaihoz alkalmazkodó [[Prozódia (zene)|prozódia]] megszületését is.
 
Az [[első világháború]] kitörése nemcsak műveinek [[Nyugat-Európa|nyugat-európai]] terjedését akadályozta meg, hanem a falusi gyűjtések folytatását is. Kodály ezért ismeretterjesztő és tudományos közleményeket írt az ''Ethnographia'' és a ''Zenei szemle'' című [[folyóirat]]ok számára. 1919-ben, a [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] idején a Zeneakadémia, új nevén a Zeneművészeti Főiskola aligazgatójává nevezték ki. Bartókkal és [[Dohnányi Ernő|Dohnányival]] együtt a zenei [[direktóriumok (1919)|direktórium]] tagja volt.{{refhely|Kusz}}
56. sor:
A harmincas években a nagy-zenekari alkotások mellett Kodály álma is valóra válhatott: a népdal megszólalt a hangversenypódiumon és az [[Magyar Állami Operaház|Operaházban]]. 1925-ben induló dalestjein számos népdalfeldolgozása hangzott fel a ''Magyar népzene'' sorozatának tíz-tíz kötetéből, s ebben jelentős szerepet vállalt néhány kitűnő magyar énekművész.
 
A nagy változást a [[Székelyfonó]] hozta, amelynek zenei anyaga már kizárólag népdalokra épül. Későbbi kórusaiban Kodály újból a magyar költészethez fordult. A magyarság [[néprajz]]a számára [[1937]]-ben megírta ''A magyar népzene'' című népzene-történeti összefoglalását. Kodály arra is rávilágított, hogy zenetörténeti emlékek hiányában a magyar zenetörténeti emberkutatáskutatás legfontosabb segédtudománya a zenei néprajz, és ezzel Magyarországon is meghonosított egy új diszciplínát, az [[összehasonlító népzenetudomány]]t.
 
[[Fájl:Tardos Béla és Kodályék.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|Második feleségével, Péczely Saroltával és [[Tardos Béla (zeneszerző)|Tardos Bélával]] a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémián]]]]
62. sor:
[[Fájl:Dombóvár, Nagy Géza szobrászművész, Kodály Zoltán mellszobra.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|Kodály Zoltán mellszobra Dombóváron]]
 
A Kodály-írások új témája a zenei nevelés, amelyet ő „zenei belmissziónak” tekintett. Felszólalt a magyar karének ügyében (1937), és felvetette az [[óvoda|óvodai és iskola]]i zeneoktatás ötletét is (''Zene az óvodában'', 1941). E munkával párhuzamosan számos pedagógiai művet tett az iskolások asztalára: elsőként a kétszólamú éneklésbe bevezető ''[[Bicinia Hungarica]]'' (négy kötet, 1937–1942) látott napvilágot. A harmincas-negyvenes évek fordulóján Kodály terve: az általános iskolai énekoktatás színvonalának emelése, a kormányzat és a főváros részéről is támogatást kapott. 1938-ban harminckét vezető tábornagy értelmiségi társaságban, a [[Pesti Napló]] hasábjain tiltakozott a [[zsidótörvény]]ek ellen. 1940-ben a [[Norvégia]] német megszállása feletti megdöbbenése hatására zenésítette meg [[Weöres Sándor]] versét, a ''Norvég leányok''at. Forradalmi [[Petőfi Sándor|Petőfi-kórusai]] ''(Csatadal'', ''Rabhazának fiai'', ''Isten csodája)'' pedig a magyar kulturális és nemzeti függetlenség eszméjét hirdette egy olyan korban, amely egyre inkább kiszolgáltatta magát az elnyomó német hatalmaknak.
 
1942-ben nyugalomba vonult, de folytatta a népzene tantárgy oktatását a Zeneakadémián; a kormány a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. A Magyar Dalegyesületek Országos Szövetsége az 1942-es évet Kodály-évvé nyilvánította. 1943-ban a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező, 1945-ben rendes tagjává választotta. 1944-ben és 1945-ben [[zsidók]]at próbált menekíteni. [[Budapest ostroma]] alatt ő is egy budapesti zárda pincéjébe kényszerült. Ott keletkezett békéért könyörgő, zenekarra, orgonára és kórusra komponált miséje, a ''Missa brevis'' (ennek 1942-ben már [[Galyatetői Nagyszálló|galyatetői pihenése]] alatt elkészült orgonaszóló-változata, az ''Organoedia'', melyhez az ostrom alatt orgona-kórus, illetve zenekar-kórus faktúrát adott), amelyet végül az 1945 februári ostrom utáni a főváros első bemutatójaként, 1945. február 11-én mutattak be az [[Magyar Állami Operaház|Operaház]] ruhatárában.
 
Első feleségének, [[Sándor Emma|Sándor Emmának]] halála (1958. november 22.) után egy évvel, 1959. december 18-án – két nappal 7877. születésnapja után – újabb házasságot kötött a 19 éves, dombóvári születésű [[Péczely Sarolta|Péczely Saroltával]].
 
A második világháborút követően Kodály meghatározó szerepet vállalt az ország szellemi újjáépítésében. Számos közéleti feladatot kapott: a Magyar Művészeti Tanács és Zeneművészek Szabad Szervezetének elnökévé választották, s kinevezték a Zeneművészeti Főiskola igazgatósági tanácsának elnökévé. Az [[1945-ös magyarországi nemzetgyűlési választás|1945-ös nemzetgyűlési választásokat]] követően az alakuló [[Országgyűlés|Nemzetgyűlés]] mint kiemelkedő közéleti szereplőt kilenc másik személlyel együtt külön törvény alapján meghívta képviselőnek a Parlamentbe, amit el is fogadott. 1946 és 1949 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztségét töltötte be, 1956-ban a [[Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa]] elnökévé választották.
 
1947-ben meg egy kicsit utána is a [[Szovjetunió]]ban, 1948-ban és 1949-ben pedig újból Nyugat-Európában járt. 1965-ben két hónapot töltött [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]], és olyan régi és új emigránsokkal találkozott, mint [[Serly Tibor]] zeneszerző és [[Würtzler Arisztid]] hárfaművész. Külföldi útjain népzenei, zenepedagógiai konferenciákon vett részt, és nemzetközi kitüntetésekben részesült. Háromszor kapott [[Kossuth-díj]]at (1948, 1951, 1957), 1952-ben [[Magyarország Kiváló Művésze díj|kiváló művész]] címet.{{jegyzet|70. születésnapja alkalmából, az esetet egyediként kezelve, az adományozási rendtől eltérően, 1952. december 15-én vehette át az akkor már kétszeres Kossuth-díjas művész. Lásd: {{CitLib |szerző=Bolvári-Takács Gábor |cím=A művészet megszelídítése |alcím=Folyamatok és fordulatok a művészetpolitikában, 1948–1956 |hely=Budapest |kiadó=[[Gondolat Kiadó]] |év=2011 |sorozat= |sorozatszám= |isbn=978 963 693 361 6 |url=http://real.mtak.hu/21385/1/Muveszet_megszeliditese_teljes_u_200208.23787.pdf |fejezetcím=A művészeti díjak rendszerének kialakulása |egyéb=PDF, 887 KB |elér=2021-05-15 |archívurl=https://web.archive.org/web/20181104043927/http://real.mtak.hu/21385/1/Muveszet_megszeliditese_teljes_u_200208.23787.pdf |archívdátum=2018-11-04}}}}{{jegyzet|{{CitPer |cím=A hetvenéves Kodály Zoltánt a Magyar Népköztársasági Érdemrend I. fokozatával és a Magyar Népköztársaság kiváló művésze címmel tüntették ki.|periodika=Szabad Nép |dátum=1952-12-16 |évfolyam=10 |szám=314 |oldal=3}}}} Az [[1956-os forradalom]] idején a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli elnöke volt. Kodály Zoltán 1967. március 6-án, reggel ¾6-kor, [[szívinfarktus|szívroham]] következtében hunyt el Budapesten.
 
[[Fájl:Kodály Zoltán sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|Kodály Zoltán sírja [[Budapest]]en. [[Farkasréti temető]]: 20. körönd-1-17/18. [[Pátzay Pál]] alkotása]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kodály_Zoltán”