„Szonettkoszorú” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 2016-ban jelent meg Baley Endre Létszonettkoszorú c. műve a Napkút Kiadó gondozásában, de előtte már a Stádium folyóirat is közölte. https://www.epa.hu/02300/02342/00011/pdf/EPA02342_stadium_2013_07.pdf; http://www.naputonline.hu/2016/04/22/baley-endre-letszonettkoszoru/ Címkék: Visszaállítva Vizuális szerkesztés |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát SissyPhos (vita) szerkesztéséről DanjanBot szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
||
1. sor:
A '''szonettkoszorú''' szigorú verstani szabályok szerint, [[költő]]k által megalkotott szonettciklus, amely az itáliai reneszánsznak a poétikai formája volt. A szonettkoszorút ([[Angol nyelv|angolul]]: ''crown of sonnets'', [[Német nyelv|németül]]: ''sonettenkranz'', [[Olasz nyelv|olaszul]]: ''sonetti a corona'') a lírai tökély műformájának tartja a szakirodalom.<ref>[http://www.jamk.hu/ujforras/9507_19.htm Tarján Tamás: A széthasított köntös – avagy a koszorú meg a kosz –]{{Halott link|url=http://www.jamk.hu/ujforras/9507_19.htm |date=2021-03 }}, jamk.hu</ref> Utolsó darabja - egyúttal a "koszorú" alapja és tartóoszlopa - az úgynevezett [[mesterszonett]]. A mesterszonett belső szövegösszetartó erejével, letisztult képeivel, összegzi a teljes költői műalkotás utolsó [[szonett]]jét megelőző tizennégy szonett lírai képeit, mondanivalóját, azaz a koszorú egészének tökéletes összhangját valósítja meg. Az alapszonettek között összekötő kapocs az, hogy mindegyik szonett első sora a megelőző szonett utolsó sorának megismétlése. A szonettkoszorú szabályrendszerét egyfajta áramló összefűzés, az önmagába visszatérő motívum alkotja: az első tizenhárom szonettnél az utolsó sor megismétlődik a következő szonett első soraként, a tizennegyedik szonett pedig az első szonett első sorával zárul. Végül a tizennégy szonett kezdő és utolsó soraiból áll eggyé a tizenötödik szonett, a mesterszonett. A szigorú kompozíciós szabályok szerint megalkotott [[Líra (műnem)|líra]]i költeményt záró mesterszonett a teljes költői mű leglényegesebb mondanivalóját foglalja össze.
A [[második világháború]]ig [[József Attila]] [[1923]]-ban írott szonettkoszorúja, ''A Kozmosz éneke'' címmel<ref>[http://www.sztaki.hu/~blb/irodalom/jattila/kozmosz.html József Attila: A Kozmosz éneke'], sztaki.hu</ref> volt a magyar költészetben írott egyetlen szonettkoszorú, és azóta is csak néhány ilyen formában írt alkotás született. [[Magyar nyelv]]en többek között [[Székely János (költő)|Székely János]], [[Tűz Tamás]], [[Thinsz Géza]], [[Lászlóffy Csaba]], [[Markó Béla]], [[Balla D. Károly]], [[Károly György]], Góg János, Erdődy Ferenc alkotott szonettkoszorúkat. Tradicionális, klasszikus szonettkoszorú pl. Markó Béla ''Költők koszorúja'' című költeménye,<ref>[http://markobela.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=7&p=12 Markó Béla: Költők koszorúja - Szonettkoszorú], markobela.adatbank.transindex.ro</ref> ill. Góg János: Szonettek kedveseimnek című alkotása {{ISBN|963 8013 30 3}}, valamint Erdődy Ferenc: ''Némaság felel – választ ne remélj'' című költeménye.<ref>{{Cite web |url=https://www.antikvarium.hu/konyv/erdody-ferenc-vartam-rad-837004 |title=Erdődy Ferenc: Vártam rád; tartalom: 67-76. oldal |accessdate=2021-01-18 |year=2016 |month=szeptember}}</ref> Néhány újabb szonettkoszorút köszönhetünk [[Bognár Stefánia]] és [[Vesztergom Andrea]] költők művei között is (utóbbi főként angol költők szonettjeit „koszorúzta” meg<ref>[http://iroklub.napvilag.net/iras/31916 Vesztergom Andrea: Beleolvadás (Szonettkoszorú William Shakespeare LX. szonettjére)], iroklub.napvilag.net</ref>).
{{idézet2|'''''I.''' A szonettkoszorú tizenöt szonett sorozata, amelynek kompozíciós szabályai a következők:''
| |||